Szerző: BODNÁR JUDIT LOLA
2019.10.29.
"’75 körül kezdtem ezt a dalt írogatni, amikor épp elég rossz periódusban voltunk, mert a ’74-es amerikai turnénk után Barta Tamás Amerikában maradt, akkor kezdődött a mi csesztetésünk. Ami mindig sunyin ment, soha nem nyílt színen kaptunk a pofánkra azoktól a középszintű hivataloktól és hivatalnokoktól, ahova mi tartoztunk – velünk nem a Kádár meg az Aczél elvtárs foglalkozott személyesen –, hanem mindig a háttérben történtek meg ezek a dolgok. És amikor elkezdődtek a lemezünk munkái, mivel a Barta disszidált, mi afféle rosszfiúk társasága voltunk – miközben mi voltunk itthon, ugye, de ezt már magyarázza meg, aki érti –, ezért a Lemezgyár zsűriző bizottságában tizenkétszer körbeszaglászták a dalokat, és akkor dühömben megfogadtam magamban, hogy arról fogok írni egy dalt, hogy nem neked csinálom ezt a dalt, seggfej, aki itt ülsz az íróasztalodnál. Aztán nem így sikerült, mert az ember soha nem azt csinálja meg, amire készül, hanem ami lesz belőle"
– mesélte Presser Gábor a Neked írom a dalt keletkezéséről hétfő délután a Zwack-székházban. Amikor a Zwack család és Presser Gábor közös sajtótájékoztatójára invitáltak, azt gondoltam, legalábbis jön a Zwack-musical valahol A dzsungel könyve és A padlás stílusában. Aztán amikor a rendezvényen leült a pódiumra Szász Attila, módosítottam az ötletet Zwack-filmre. Végül igazam lett, de nem teljesen úgy, ahogy vártam: a kétszáz éves vállalat nevében Szász Attila valóban csinált egy filmet, és valóban erős kötődéssel Presser Gáborhoz, sőt, a kész alkotás még tévében és moziban is menni fog – csak éppen a film leghosszabb verziója sincsen egészen kettőperces. Az ugyan nem szokványos működés, hogy egy pár másodperces reklámfilm egy komplett sajtóeseményt kap, de a kisfilm valóban nem szokványos, ahogy az sem, hogy Presser Gábor ilyenhez a nevét adja: ez az első alkalom, hogy reklámfilmben szerepel...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.