Szerző: Blogger Bob
2019.10.01.
...Nekem gyanús volt Ursula von der Leyen szerepe ebben a játszmában. El is hessegetettem hamar a gondolatot, mert a kritikusaim nyilván üres összeesküvés elméletnek nyilvánították volna. Emlékszünk, ugye, mekkora öröm volt a kormány és a propaganda gépezet számra, hogy Trócsányit egy viszonylag komoly posztra, bővítési ügyekért felelős biztosnak jelölte az Európai Bizottság elnöke. Von der Leyen személyét az EB élén a Magyarországot ért korábbi kritikai észrevételei ellenére is sikerült egy ügyes húzással úgy beállítani, mintha megválasztása a magyar uniós politika sikere is volna. Nos, én egy pillanatra sem gondoltam, hogy új szerepkörében enyhébben fogja megítélni a hazai történéseket. Éppen ezért fogalmazódott meg bennem az a gyanú, hogy talán épp azért jelöli Trócsányit egy komolyabb posztra, mert biztos benne, hogy el fog bukni a különböző testületek előtt, s az elutasítás így majd nagyobbat szól. S hogy nagyot szól, azt láthatjuk, hallhatjuk.
Azt ugye nem kell ecsetelni, hogy ez az egész történet mennyire ciki az egész országnak. Főleg, hogy az azóta megnevezett Várhelyi Olivér személyében, ha lehet ilyet mondani, a kezdetektől fogva „kéznél” volt az Orbán számára is tökéletes megoldás. Az a szánalmas duma, hogy Trócsányit a bevándorláspárti erők buktatták meg, talán még a Fidesz hívők és hívek körében sem jön be. Az összeférhetetlenség az összeférhetetlenség. Aki ezt nem érti, az nyilván azt sem érti, hogy bár a döntés bántó, de értünk is van. Ők vélhetően ezt sem fogadják el, hogy ezúttal az Unió, s vele együtt a Magyarország fölé is kiterjesztett jogi védőháló működött. Ha az összeférhetetlenségi szabályokat komolyabban vennénk, itthon is mehetnének másképp a dolgok. Akár már e hó 13-át követően is, miután behúztuk az x-et valamelyik nem összeférhetetlen önkormányzati képviselő- és polgármester jelölt neve mellé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.