Szerző: BIHARI DÁNIEL
2019.10.06.
A szabadságharc leverése után, 1849-ben a császári kormányzat indokolatlanul durván lépett fel Magyarországon. Bécset a bosszú vezette, és Ferenc József hiába igyekezett Julius von Haynau „nyakába varrni”, az egész Európát – még a cárt, sőt egyes osztrák udvari köröket is – megdöbbentő vérontás fő felelőse ő maga volt. Itt írtunk erről bővebben azt feszegetve, hogy Haynau, a magyarok hóhéra valójában szadista volt-e?
A megtorlás csúcspontja mindenképp 1849. október 6., Batthyány Lajos és a 13 aradi vértanú kivégzése volt, tudatosan időzítették a magyar üggyel szimpatizáló bécsi forradalom első évfordulójára. A nemzeti emlékezet soha nem feledte, 2001 óta hivatalosan is nemzeti gyásznap, iskolai megemlékezések, könyvek, tanulmányok, cikkek ezrei dolgozzák fel az eseményeket.
A szabadságharc alatti, majd az azt követő bosszúhadjáratnak azonban volt még az óvatos becslések szerint is legalább 150 olyan áldozata, akikről a tankönyvek is csak pár mondatban emlékeznek meg az aradi 13 árnyékában. Honvédek, népfelkelők, jegyzők, papok, tanítók, egyszerű emberek, akiket a megtorlás során szűk másfél év alatt ítéltek halálra és végeztek ki.
Nagyjából 60 százalékuk civil volt, soha nem fogott fegyvert – az ős sorsukról kérdeztük Dr. Hermann Róbert történészt, történészt, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnokának tudományos helyettesét...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.