Szerző: BONTA MIKLÓS
2019.10.05.
Nem optimista a makrogazdasági folyamatok megalapozottságát illetően Chikán Attila. Az első Orbán kormány egykori gazdasági minisztere, a Budapesti Corvinus Egyetem professzora az úgynevezett „magyar modellről” úgy vélekedik, hogy a rövid távú sikerekért a kormány feláldozza a hosszú távú gazdasági és társadalmi érdekeket.
Egy olyan időszakban ülünk le beszélgetni, amikor Magyarország legfontosabb makrogazdasági adatai jónak mondhatók. Jogosan merül fel a kérdés: meddig tartható fenn ez a lendület, és kellően megalapozott-e, amikor szerte Európában a dekonjunktúra jelei mutatkoznak?
Azt senki nem vitatja, hogy ezeknek a mutatóknak jó része elfogadható állapotban van. Az a kérdés, hogy ezt milyen eszközökkel és áron érjük el. Ebből a szempontból a mértékadó hazai közgazdászok nagy többsége nem optimista a kedvező folyamatok megalapozottságát és tartósságát illetően. Magam is ezen az állásponton vagyok. A kormányzati kommunikáció eltérő mutatókat használva szemben áll a véleményünkkel. A kormány 2010 óta mindig ügyelt arra. hogy a gazdasági sikeresség látszatát fenntartsa. Ez általában jellemző a kormányokra, most azonban különösen fontos ezt sugallni mind belpolitikai szempontból, mind pedig a külvilág számára is, hiszen ezzel az úgynevezett „magyar modell” eredményességét kívánják igazolni. Ennek azonban ára van, a rövid távú sikerekért a kormány feláldozza a hosszú távú gazdasági és társadalmi érdekeket. Igaz, lehet a sikerességet a szokásostól teljesen eltérő módon is értelmezni, de ehhez olyan új, következetes fogalmi és intézményi rendszert kellene felvázolni, amit én nem látok. Fontos, hogy a legnemesebb nemzeti célok sem valósíthatók meg a gazdaság alapvető működési szabályainak betartása nélkül. A kritikus észrevételeket persze lehet azzal elhárítani, hogy „a hídon akkor kell átmenni, amikor odaérünk.” Vagyis azt, hogy hogyan alkalmazkodik a magyar gazdaság egy számára kedvezőtlen fordulathoz, azt majd eldöntik akkor, amikor ennek szükségessége bekövetkezik. Az tudvalévő azonban, hogy a gazdasági változások nem egyik napról a másikra következnek be, fokozatosan épülnek fel, s az alkalmazkodáshoz is időre van szükség.
Mi áll a „sikerek” mögött?
A kormányzat által elkönyvelhető sikerek hátterében egyrészt a fogyasztás, a másrészt a beruházások elmúlt évekbeni serkentése áll. Mindkettőt ösztönzik az alacsony kamatok, az előbbieket emellett a gyors reálbérnövekedéssel, az utóbbit az állami beruházásokkal támogatták meg, de természetesen az uniós támogatásokról sem szabad megfeledkezni, amelyeket gyorsított ütemben használtak fel. S egészen a közelmúltig a külpiaci konjunktúrára is számítani lehetett, most meg már mutatkoznak gazdaságunkban a zavarjelek: a növekvő infláció, a külső egyensúly romlása, a termelékenység gondjai. Az innovációs ráfordítások nem növekedtek a szükséges mértékben, de még nagyobb fájdalom az oktatási és az egészségügyi rendszer leromlása. Bár ez közismert - de azért szinte kötelességszerű ezt újra és újra szóba hozni. Azokat az előnyöket, amelyeket ebben a konjunkturális időszakban lehetett szerezni, más országokban sokkal inkább felhasználták a gazdaság erősítésére, mint nálunk, például az államháztartás pozíciójának javítására Mi meg szépen elfogyasztottuk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.