Szerző: konyvesblog
2019.10.13.
Második könyvét és egyben első regényét mutatta be Bödőcs Tibor a 2019-es Margó őszi etapjában Winkler Nóra és Thuróczy Szabolcs társaságában. A könyv keletkezésének kulisszatitkai mellett az is kiderült, hogy mi a különbség egy stand up comedy műsor és egy regény megírása között, volt-e benne düh írás közben, hogyan függ össze az alkohol az alkotói folyamattal, vagy, hogy milyen kapcsolatot ápol Bödőcs Thuróczyval. A humoristára jellemző módon pedig a közéleti aktualitások is belefértek egy-egy intermezzo erejéig.
A könyvbemutatót hatalmas érdeklődés övezte. A Várkert Bazár előtt is hosszan kígyózó sor remekül érzékeltette, hogy Bödőcs Tibor egy ideje már nem csupán humorista munkásságának köszönheti népszerűségét, de íróként és kulturális szereplőként bármit is csináljon, azt sokan követik majd. És nem alaptalanul. Dugig megtelt a Nagyszínpad nézőtere, és Thuróczy Szabolcs színjátékot sem nélkülöző felolvasásával kezdetét vette a bemutató, ami érzékletesen mutatta be, miben is rejlik Bödőcs saját prózájának ereje. Politikai rendszerek jöhetnek, mehetnek, de a bennünk élő kisember mindig ugyanaz marad. Minden bújával és bajával, apró örömökkel, simlisségekkel és káros szokásokkal. A Thuróczy által prezentált részletekből egyébként finom ízelítőt kaphatott a közönség, hogy mire is számítson a Meg sem kínáltak lapjain. Egyszerre van jelen benne a szomorúság és vidámság, csak úgy, ahogy az életben is, és az élettől többet remélő, egyszerű melós nyelvén érzékenyen, rengeteg kapcsolódási pontot teremtve szól mindenkihez.
Winkler és Bödőcs beszélgetése végig jó hangulatban, néhol egyenesen stand up (vagy inkább sit down) comedy-be hajlóan zajlott, bár Winkler igyekezett mindig komolyabb mederben tartani a diskurzust. A beszélgetés első részében a könyv keletkezési körülményei kerültek előtérbe. A regény narrátora, Oszkár, Bödőcs egyik legnépszerűbb búcsúszentlászlói figuráján, az évekkel ezelőtt elhunyt Feruson, a „szóba’ festő-mázolón” alapszik, akiről több sztori is említésre került. Valamint azt is megtudhattuk, hogy a könyv eredetileg egy huszárokról szóló pikareszknek indult, amihez Bödőcs egy „-szentlászló” végződésű települések találkozóján nyerte az inspirációt – némi alkohol és lovak társaságában. A szerző azt is elárulta, hogy a regény nagyjából kilenc hónap, vagy egy év alatt készült el, azon belül is négy-öt hónapban volt igazán intenzív alkotói szakasza. Az írásra szánt napokat viszont lazábban kezelte, nem volt szigorú napirendje vagy beosztása, össze-vissza írt, amikor és ahogyan tudott. Düh viszont annak ellenére sem volt benne, hogy a könyvben előfordulnak indulatosabb részek...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.