Szerző: PuPu
2019.10.05.
Olyan emberek, akik életüket adták egy eszméért, egy álomért, olyanért, mint például a szabadság, vagy a haza, esetleg a hit vagy az emberiség.
Sok esetben abban a hitben, hogy harcuk győzedelmeskedhet, de volt olyan is, hogy tudatában voltak elkerülhetetlen bukásuknak.
Természetesen olyan is előfordult, hogy olyan emberekre aggatták ezt a jelzőt, akik nem érdemelték ki, csak éppen rosszkor voltak rossz helyen, esetleg magánérdekek mozgatták őket, vagy mások manipulálták őket saját, önös érdekeik érvényrejuttatása érdekében.
Holnap például az aradi vértanúkról emlékezünk meg, akik a magyar népért, esetleg a világszabadságért adták életüket, mint a magyar szabadságharc katonai vezetői, tábornokai.
Bonyolult politikai helyzetben vértanúvá válni gyorsan megy, az események sokszor áttekinthetetlenek, ami ma jogszerű az holnap jogszerűtlen, ami ma szabadságharc, az holnap esetleg egyszerűen lázadás, a törvényes rend felforgatása, a legitim hatalom elleni felkelés.
Az ilyesmit egyetlen hatalom sem szokta eltűrni, és azt hiszem, hogy a hatalom jogát saját önvédelmére kétségbe vonni - igencsak nevetséges lenne.
A hatalom ugyanis attól hatalom, hogy erő áll mögötte, minimálisan is katonai erő, de sokszor még a legitimációját sem lehet kétségbe vonni, vagy csak mindenféle körmönfont jogászkodással, megpocsékolva a józan ész követelményét...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.