Szerző: ZOLTAI ÁKOS
2019.10.12.
Sokan úgy vélik, hogy az ellenzék utolsó reménye lehet a vasárnapi voksolás. Ön szerint mi a választás tétje?
Ez az utolsózás a „magyarpesszimista” publicisztika mantrája, az első választás óta utolsóznak. Maga a szó is azt jelzi, hogy nem folyamatot értelmeznek, nem távlatokban gondolkodnak. Az Orbán-rendszerben valójában a félsiker is teljes siker, de a „magyarpesszimista” elemzésben nincs félsiker, csak kudarc. A mostani választás tétje az, hogy az ellenzék sikeres együttműködése következtében stratégiai helyszíneken bizonyosodik be: szoros a verseny, vagyis a Fidesz legyőzhető, persze csak egy folyamat végén. A Fidesz által teremtett választási rendszer logikájához kilenc év után most nő fel először az ellenzék. A vasárnapi voksolás még néhány fájó alulmaradás esetén sem a vég lesz, hanem a kezdet.
Vége lesz az összefogás-mantrának?
Az most kezdődik csak igazán, de nevezzük inkább együttműködésnek. A vasárnapi választás egyik eredménye az lesz, hogy 2022-ben Orbán Viktor már nem számíthat ellenzéki széthúzásra. Még fontosabb, hogy a választók szilárd elvárása is ez lesz. Nincs más út, mint organikusan lebontani az Orbán-rendszert, mert a művi út - a forradalom vagy az ellen-kétharmad - jelenleg csak álom. Magyarországon már nem csak Orbán hatalomgyakorlása folyik, hanem ezzel párhuzamosan a köztársaság helyreállítása is. A választók és az ellenzéki pártok is tanulnak, az együttműködéssel ugyanis begyakorolják az önkényuralom utáni konszenzusos kormányzást is.
Kilenc évre volt szükség, hogy ezt megértsék?
Orbán nem ígért könnyű álmot. Nincs gyorstalpaló megoldás a népbutító önkényuralom ellen. Azt a demokráciát nevezhetjük „nyugati minőségűnek”, vagyis érettnek, önfenntartónak, amely saját kínján megtapasztalta, hogy a szabadságot nemcsak idegen hatalmak vehetik el, hanem demokratikus úton is el lehet veszíteni. Például, ha maffiózókat választanak meg, vagy akár csak túlnyeréshez segítenek egy erőt. Amikor ezt a válságot egy társadalom végigvívja és saját erejéből legyőzi, akkor ellenállóbbá válik az immunrendszere a későbbi bitorlókkal szemben. Gondoljon Amerikára: ilyen válság volt Lincoln polgárháborúja, valamint a múlt századi polgárjogi mozgalom is, és most is ilyen csata zajlik a Trump-féle népbutítással szemben.
Szlovákia például ebben is előttünk jár.
Igen, ott a sajtó és a civil társadalom meg tudta buktatni Fico kormányfőt, s ennek köze van ahhoz, hogy ők már a kilencvenes években keresztülmentek Vladimir Meciar populista dúlásán. Akkor ugyanolyan együttműködéssel győztek, mint amilyennel most Magyarország kísérletezik. És láss csodát, Szlovákiában újra beindult a politikai forgószínpad. Tévedés ne essék, tökéletes demokrácia nincs, de működő van. A demokrácia legegyszerűbb definíciója: egy olyan rendszer, ahol békésen leváltható a kormány. Az illiberális demokrácia célja viszont, hogy olyan szabályokat hozzon, amelyeket betartva képtelenség a békés váltás. A távlatos gondolkodás ebben a kettősségben gondolkodik. Most az ellenzék az együttműködéssel végre megtalálta Orbán leváltásának a kulcsát és bebizonyítja, van jövője a forgószínpadnak és a koalíciós kormányzásnak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.