MAGYAR–LENGYEL PÁVATÁNC 2.0 - A TEKINTÉLYELVŰ POPULIZMUS EGÉSZ EURÓPÁRA VESZÉLYES

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: ZGUT EDIT
2019.09.27.

Miután mégsem igazolódott be Orbán Viktor előrejelzése az európai szélsőjobboldal előretöréséről, a magyar miniszterelnök az európai parlamenti választások után látványos engedményeket tett az Európai Néppártnak. A magyar kormányzat nemcsak a közigazgatási bíróságok bevezetését halasztotta el, alighanem hatalompolitikai megfontolásból, de berekesztették az Európai Unió elleni rendszerszintű kampányokat is. A cél kettős: Trócsányi Lászlót áttolni a bizottsági tűzkeresztségen, valamint biztosítani a Fidesz bennmaradását a Néppártban. A Fidesz csaknem egy évtizedes unióellenes stratégiát követ, ennek tükrében úgy látni, a magyar miniszterelnök euroszkepticizmusa az éppen aktuális rövid és középtávú céloknak van alárendelve. Szervesen kapcsolódik ugyanakkor a miniszterelnök populizmusához, amely jóval beágyazottabb, a Fidesz politikáját mára alapjaiban meghatározó ideológiai alapvetéssé vált.

Ezen a ponton több hasonlóság is kimutatható a lengyel kormányzó Jog és Igazságosság párttal (PiS). Magyarország és Lengyelország a folyamatos kampány állapotában van az október 13-i magyar helyhatósági és lengyel parlamenti választások előtt. Orbán és Jarosław Kaczyński is az EU-val kollaboráló árulóként ábrázolja politikai ellenfe­leit. Mindketten amellett érvelnek, hogy az ellenzék célja a nemzeti szuverenitás tudatos aláásása a brüsszeli bürokraták külső segítségével. Euroszkeptikus populizmusuk lényege, hogy miközben folyamatosan kritizálják a mélyülő integráció lehetséges intézményesülését, illetve az EU bizonyos közpolitikai döntéseit, az unió vezetőire „korrupt elit”-ként utalnak, szembeállítva őket az elnyomott magyar vagy lengyel néppel, amelyet csakis ők és kormányuk képviselhet. A szóban forgó két csoport – a korrupt eurokrata elit és a tisztalelkű nép – közötti szembenállás karaktere mindinkább nacionalista, antiimperialista jelleget ölt, amelyben a két nemzet áll szemben „Brüsszellel”. Emlékezetes, hogy Orbán Viktor már 2014-ben az emberek érdekei ellen cselekedő „birodalmi bürokratákról” beszélt, majd 2018-ban már azzal vádolta az EU‑t, hogy a „szabad nemzetek szövetségét egy európai birodalommal akarja felváltani”.

Noha Jarosław Kaczyński pártelnököt a kezdetektől euroszkeptikus vezetőként ismerte meg világ, a lengyel kormányzópárt retorikája idén ősszel új fokozatra kapcsolt. Miután Lengyelország de facto vezetője a PiS 2015-ös hatalomra kerülése után, a jogállamiság lengyelországi helyzetét illető bírálatok felerősödésével egyidejűleg arról beszélt: nem hagyja, hogy az EU mondja meg, az ország „milyen utat válasszon magának”, később az uniót egyenesen gyarmatosító hatalomhoz hasonlította, amely harcot vív a lengyel emberek ellen. A párt nemrég közzétett választási programja pedig, amelyben Értékek és elvek címmel bontják ki az ideológiai építkezés irányait, röviden ugyancsak populista kiáltványként jellemezhető, s részben egybecsengett a Fidesz antiimperialista retorikájával. Nem említik név szerint sem Donald Tusk volt kormányfőt, sem a legnagyobb ellenzéki pártot, de a Polgári Platformot, az ellenzéki elitet nyíltan posztgyarmatosító szereplőkként ábrázolják, akik gazdasági, illetve hatalompolitikai érdekektől vezérelve, a lengyel nemzet érdekeivel ellentétes formában szolgálják ki az unió érdekeit. A választások előtt a PiS nemcsak hogy elutasította a nemzetállami szuverenitás általa „ellenőrizetlennek” vélt lerombolását, de arra is ígéretet tett, hogy a jogszabályi korlátot szabnak a további eróziónak. „Ez a mi eurorealizmusunk” – olvasható a manifesztumban. A konkrét részleteket azonban nem ismertették...

ITT OLVASHATÓ

ÉLET ÉS IRODALOM 2019/39. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (1. RÉSZ)

ÉLET ÉS IRODALOM 2019/39. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (2. RÉSZ)