KI KÉPVISELJE A CIGÁNYMAGYAROKAT?

MÉRCE
Szerző: HOVÁTH ALADÁR
2019.10.05.

...A kisebbségi „önkormányzatiság”, szemben a magyar városok önkormányzásának közel ezer éves hagyományával, alig három évtizednyi tapasztalattal rendelkezik. E közösségi jog anyaszervezetem, a rendszerváltó Phralipe kezdeményezésére került a magyar Alkotmányba 1990-ben, mi írtuk az első törvénytervezetet is. De az a kisebbségi jogokról szóló törvény, amit a magyar Parlament 1993-ban elfogadott, s amelynek alapján fölálltak a nemzeti és etnikai kisebbségek helyi és országos önkormányzatai, már nem a romák (és a nemzetiségek), hanem a magyar állam érdekei és akarata szerint született meg.

Én a törvény három ellenszavazója közé tartoztam.

Sajnos, az eltelt 25 év engem igazolt. A korábban cigány, most roma, a korábban kisebbségi, most nemzetiségi „önkormányzat” települési szinten a helyben élő roma közösségek nemzetiségi jogainak érvényre juttatását lenne hivatott szolgálni. Elsősorban az oktatás, a kultúra, és a társadalmi érdekvédelem területein. Nekik kellene a közösségi összetartozás kovászainak lenni. „Nemzeti” szinten az országos roma önkormányzatnak lenne a feladata, hogy a törvényhozás és a kormányzat felé képviselje és érvényesítse a cigány/roma közösségek elsősorban kulturális, de a romák helyzetéből adódóan társadalmi és gazdasági érdekeit is.

A Phralipe és a Roma Parlament szószólójaként a magyar Országgyűlésben azt képviseltem, hogy ezek a kisebbségi önkormányzatok korlátozott közhatalmi jogosultsággal rendelkezzenek: vétójoguk legyen az iskolaigazgatók és a rendőrkapitányok kinevezésénél, továbbá a fejlesztési pénzek odaítélésénél, a költségvetés elfogadásánál. Azt vártuk ui. a rendszerváltástól, hogy a többség hatalmi túlsúlyával és elnyomó beidegződéseivel szemben törvényi bástyákkal körbevett ellensúlyokat biztosít számunkra. Partneri pozíciót teremt a többség és a romák választott tisztségviselői között, egyszersmind tárgyalási és megegyezési kötelezettséget ró rájuk. Teljeskörű rehabilitációt követeltünk, melynek elindításához olyan viták, felvilágosító kampányok, média- és iskolai programok lefolytatását, amelyek

megértetik a társadalommal, miért él a romák kétharmada a társadalom peremén, vagy azon is kívül, és milyen kölcsönös társadalmi és gazdasági előnyökkel jár, ha beléphetünk az egyenjogú polgárok alkotta társadalomba. Hogy két cigány fiatal stabil munkaerővé válásával egy magyar nyugdíjas tisztes nyugdíja biztosítható. Azt reméltük, ezt a rasszisták is értik.

Ebben az esetben a roma önkormányzatok egy szerethetőbb és élhetőbb „romagyar” tudatú létezésnek lehettek volna az autonóm intézményei és megbecsült képviselői. De nem lehettek. Mert a nemzeti kommunista beidegződések, a nemzetbiztonsági doktrína képviselői a magyar államiság létét – pontosabban a nacionalista államhatalom birtokosainak pozícióját – érezték veszélyben. Tőlünk, öntudatosodó romáktól féltették – akik csak be akartunk lépni az őszintén szeretett hazánk „kapuin” a köz-társaságába – a „magyarság egységtörekvéseit”...

ITT OLVASHATÓ