Szerző: BÖDŐCS TIBOR
2019.10.04.
Elveszett a magyar jövő, Gyöngyi, ne röhögjél, tényleg, elveszett, mint Varsóban a Somló, mert, ugye, véget ért a szocializmus harminc éve, ami persze nem az volt, aztán jött a demokrácia, ami meg nem az lett. Jöttek a fülszőrös történészprofesszorok kilencvenben, ártatlanul, jó szándékkal avatgatták a kopjafákat, rövid ujjú, fehér ingben, alatta lyukacsos atlétatrikóval, barna zokniban, de azok még ilyen mézeskalácsról leugrott, miskakancsószerű figurák voltak. Olyan unalmas volt az a kovászosuborka-leheletű első kormány, hogy ha csoportképet festettek róluk, hát az is csendélet lett. Megült az unalom a zakóikban, mint a sírásók ruhájában a szomorúság. Cementszürke volt a szemük, zsemlemorzsaszínűek voltak az öltönyeik, és nem értettek semmihez, csak elbaszták még egyszer, amit Kádár már elbaszott. Szerény véleményem szerint csak egy-két agilis, adriakék szemű jegyzőnő volt jó a kilencvenes évek elején, meg például az a film... a Sose halunk meg, azt láttad?
Aztán bumerángként, privatizált cukorgyárakkal a pofazacskóikban, visszatértek a céklaarcú kommunisták a fonnyadt, kicentrifugázott Szókratész-kinézetű liberálisokkal koalícióban, és elszemtelenedtek újra, mint a turistavárosok verebei. A pufajkás vezette vissza a kommancsokat, aki annyit cigizett, hogy mikor eltemették, dohány nőtt a sírján. Utána az ifjú Kisgecik kaptak négy évet, visszafogottabban, de loptak már akkor is, mint Repülős Gizi a porcelánboltban, közben meg sámánszobrokat avattak a nyenyec testvértelepüléseken a málészájú kulákunokák, meg Nagy-Magyarország alakú jégkockával hűtötték a koktéljaikat ezek a túlkoros, arrogáns cserkészek a fogalmatlan kisgazdákkal szövetségben, és metszegették az állam zsebeit rendületlenül, igaz, akkor még ügyetlenebb csuklókkal. Aztán megint a kommancsok jöttek a még mindig nagyképű szabad madarakkal meg az ügynökkel, és a szarkaszívű kapitalistákkal a holdudvarban, aztán a böszme falubolondjával, a hebehurgya Ferivel az élen. Most meg itt vagyunk lovak közé hajított gyeplővel, a lelkek közt felrobbantott hidakkal, a Soros György-vudubabával középen. Varacskos, régi komcsik, tuskó fejű új barbárok, bárgyú kereszténydemokraták, hibbant nácik, vízérkeresők, futóbolondok, jobb sorsa érdemes féltehetségek, ügynökök és tartótisztek, szinte mindenki velük van most. Ott van a házelnök a parlamentben, aki úgy beszél, mint aki épp varangyot kínoz, van az ifásbajszú köztársasági elnök, az meg csak áll a posztján, mint lófasz a hideg vízben, meg a nagyfőnök, az El Capo, a Kicsi, a Kisgömböc. A saját playboyoknak terülj, terülj, asztalka van, hotelek reggelire, újságok ebédre, kastélyok vacsorára. Basszák meg a bankszámlájukat a svájci széfjükben! Egyszer vége lesz ennek is, akkor jönnek majd az új bumburnyákok, tölts inkább valamit, ami nem mentes semmitől!
És ha már politika, van itt egy vadászház, olasz stüszi vadászokat szoktak oda hurcolászni, meg osztrákokat, aztán eléjük tesznek egy benyugtatózott szarvasbikát, azok meg lepuffantják, és fizetnek, mint a köles. Fácánoztatnak, hajtatnak, kurváztatnak ott, nem mondom, szép hobbi. A múltkor farsang volt a vadászházban, és a Pityuka volt a pincér, ő mesélte, a Kenedi Gyuri bácsi fia, a Pityuka, azt mondja, látnom kellett volna, mikor az államtitkár, a mi kutyánk államtitkára, gésajelmezben Eddát énekelt a Bud Spencernek öltözött kormánybiztossal.
Festettem egyébként ennél az államtitkárnál, hát ismerjük mi egymást. Sose volt egy észkombájn a Laci. Ez már régen is, három átkos rendszerrel ezelőtt is valami fasz tudja, mi volt, és most megint bejött neki az élet. Legutóbb a székely Hermann kapuját kellett lakkozni, meg levenni a Southfork Ranch feliratot, és ráírni helyette, hogy Hiszek egy hazában, és a tetejére egy ugró, bronz Grosics Gyula-szobrot kellett hegeszteni, meg akart egy utolsó vacsorát festetni az ebédlőjébe, olyat, amin a helyi képviselőtestület tagjai az apostolok, és meg is festette neki a Vadkürti, csak túl nagy alakokkal kezdte, ezért a Simon apostol, a Hentes Guszti, a Tádé apostol meg a Műtrágyás Gyula már nem fértek rá, nagy sértődés volt.
Hát ezek képviselnek engem meg téged, Gyöngyi...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.