Szerző: DOMSCHITZ MÁTYÁS
2019.10.19.
- Mivel a gyerekek helyzetére vonatkozó állami felmérések megszűntek, a kutatásokat, civil szervezetet hoztak létre szociológusok, mert fontosnak tartották, hogy legyenek adatok arról, milyen a mai Magyarországon a gyerekek szociális helyzete. A kötet megjelenésének költségeit saját pénzükből finanszírozták.
- A Bass László és Darvas Ágnes által szerkesztett jelentés legfontosabb megállapítása, hogy a vizsgált időszakban romlani kezdett a legszegényebb családok és azokban élő gyerekek helyzete.
- Ebben a cikkben összefoglaljuk a kötetben szereplő tanulmányok fontosabb megállapításait, az elszegényedett magyar válságövezetek és a családok helyzetének bemutatását, a jogszabályi környezet változásait, valamint a hajléktalanság és a gyerekek számának összefüggéseit.
Folyamatosan azt halljuk az állami szereplőktől, hogy kiváló állapotban van a magyar gazdaság, szinte teljes foglalkoztatás van az országban, emelkedik az átlagbér, csökken a szegénység és a családbarát kormány újabb és újabb eszközökkel támogatja a gyerekeseket. És a statisztikák is ezt bizonyítják, 2014 és 2017 között tíz százalékkal csökkent a gyerekszegénységi arányszám, és a teljes lakosságban is egyre kevesebben élnek jövedelmi szegénységben.
Azonban arra már kevesebb központi figyelem hárul, hogy a javuló gazdasági helyzet előnyeiről nem részesül mindegyik társadalmi csoport ugyanúgy. Sőt, vannak, akik egyáltalán nem, ráadásul ők pont azok, akik korábban is a legrosszabbul éltek, akiket mélyszegénynek nevezünk.
Ők azok, akik lemorzsolódnak az iskolából, és emiatt, vagy a lakóhelyük miatt nem tudják kihasználni a munkaerőhiányt sem, az utóbbi években sem tudnak betörni a munkaerőpiacra. Így pedig marad jobb híján a közmunka, ami viszont nem közelíti meg a mediánjövedelmet, sőt, az utóbbi időben, a kormány – hogy a piaci munkák felé terelje az embereket – szándékosan igyekezett növelni a jövedelmi különbséget a közmunkások és a társadalom többi tagja között: 2011 óta a nettó minimálbér összesen 63 százalékkal emelkedett, míg a közmunkások alapfizetése 15 százalékkal. (Még rosszabb a helyzet, ha a jövedelmek vásárlóerejét vizsgáljuk, 2011-től 2018 végéig 17,7 százalékkal emelkedtek az árak, ami azt jelenti, hogy hiába emelkedett 15 százalékot a közmunkásbér, az valójában kevesebbet ér, mint 2011-ben.)...
Folyamatosan azt halljuk az állami szereplőktől, hogy kiváló állapotban van a magyar gazdaság, szinte teljes foglalkoztatás van az országban, emelkedik az átlagbér, csökken a szegénység és a családbarát kormány újabb és újabb eszközökkel támogatja a gyerekeseket. És a statisztikák is ezt bizonyítják, 2014 és 2017 között tíz százalékkal csökkent a gyerekszegénységi arányszám, és a teljes lakosságban is egyre kevesebben élnek jövedelmi szegénységben.
Azonban arra már kevesebb központi figyelem hárul, hogy a javuló gazdasági helyzet előnyeiről nem részesül mindegyik társadalmi csoport ugyanúgy. Sőt, vannak, akik egyáltalán nem, ráadásul ők pont azok, akik korábban is a legrosszabbul éltek, akiket mélyszegénynek nevezünk.
Ők azok, akik lemorzsolódnak az iskolából, és emiatt, vagy a lakóhelyük miatt nem tudják kihasználni a munkaerőhiányt sem, az utóbbi években sem tudnak betörni a munkaerőpiacra. Így pedig marad jobb híján a közmunka, ami viszont nem közelíti meg a mediánjövedelmet, sőt, az utóbbi időben, a kormány – hogy a piaci munkák felé terelje az embereket – szándékosan igyekezett növelni a jövedelmi különbséget a közmunkások és a társadalom többi tagja között: 2011 óta a nettó minimálbér összesen 63 százalékkal emelkedett, míg a közmunkások alapfizetése 15 százalékkal. (Még rosszabb a helyzet, ha a jövedelmek vásárlóerejét vizsgáljuk, 2011-től 2018 végéig 17,7 százalékkal emelkedtek az árak, ami azt jelenti, hogy hiába emelkedett 15 százalékot a közmunkásbér, az valójában kevesebbet ér, mint 2011-ben.)...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.