Szerző: TÓTA W. ÁRPÁD
2019.10.07.
Vagyunk jó páran, akik ösztönösen irtóznak az ájtatos politikától, a keresztény Magyarország víziójától. Fekete-fehér, unalmas, szigorú világ sejlik fel, templomfalak közt kongó üres prédikációk, állig gombolt szégyen, minden életöröm, szín, vidámság és vicc üldözése. Szex csak lámpaoltás után, gyermekáldás reményében, szentségi házasságban.
Lehet, hogy óriásit tévedtünk. Az igazi szabadság a keresztény szabadság. És nem böjtről meg imádságról szól, hanem jachtokról, kurvák koszorújáról és hegyekben álló piáról meg kokainról.
Évtizedekig hergelődött a magyar nép a liberálisok óvatos kísérletei ellen. A legradikálisabb követelések közt szerepelt a marihuána dekriminalizálása, a szekuláris állam, meg hogy senkinek semmi köze ahhoz, ki kit és hogyan szeret.
Azt hittük, ez túl sok. Tévedtünk: földszintes, kispolgári tervek voltak ezek. És eljött a keresztény szabadság, hogy megmutassa, mi az életöröm és az önmegvalósítás.
Természetesen ebben is érdemes fontolva haladni. Az egész országot befizetni Erzsébet-utalvánnyal egy adriai kokós kurvázásra meggondolatlan kapkodás lenne. Előbb mintakísérletekre van szükség, a keresztény életpályamodell tökéletesítésére, folyamatos visszacsatolással. Ez komoly és felelősségteljes munka, minden terepkísérletet hosszas értékelés követ kérdőívekkel és kontrollcsoportokkal. Az egyik hajón Fekete Pákóra rakja meg a kurvát a polgármester, a másikon ugyanakkor a Despacitóra szopat a miniszter, és nem Aperolt, hanem Hubertust isznak előtte. Mindezt gondosan dokumentálják. Ezután ül össze a püspöki kar, hogy megállapítsa, melyik áll közelebb a jézusi igéhez, az egyház hagyományaihoz és a nemzetkarakterhez. Állítólag van egy technofuturista keresztény irányzat is, akik helikoptereket pakolnak meg kurvákkal, de azt nehezebb pontozni, mert elnyomja a rotorzaj az imádságot.
Más családpolitika következik az egyikből és a másikból, itt ésszel és magyar szívvel kell dönteni. Melyiket állítjuk majd példaként az ifjúság elé, hogy a magyar jövőt minél magyarabbá formáljuk? Hogyan, milyen kísérőszöveggel kerül ez a Nemzeti alaptantervbe? Esterházyt sikerült már kigolyózni belőle, remélhetőleg Ady Endre is a szemétdombra kerül. Egyikük sem lehet példakép. Egy túlcivilizált arisztokrata nem eléggé férfi ahhoz, hogy három kurvával és egy nokiásdoboz kokainnal elbánjon. Egy depressziós költőcske meg ehhez csóró, úgyhogy neki marad a körtemuzsika meg a kocsmatündérek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.