Szerző: CSERI PÉTER
2019.10.01.
Manapság nagyon megfontolom, hogy bárkit is lebutázzak. Kiszálltam az igazságosztó szerepből, nem akarom másoknak előírni, hogy mi a jó és mi a rossz. Jó dolog tudni, hogy mit szeretnek az emberek, és fontos, hogy ezért ne nézzem le őket, ne haragudjak rájuk – mondja a 168 Órának Hajós András zenész, showman, producer, aki a számos díjjal elismert Dalfutár című műsorának második szériájával legutóbb nem valamelyik kereskedelmi tévén, hanem a YouTube-on jelentkezett. Beszél arról, hogy milyen videókra gerjed a neten, elmenne-e fellépni Tusványosra, milyen viszonyban van Schmidt Máriával, és megjósolja azt is, vajon virágba borulnak-e a pálmafák az önkormányzati választás után.
– Nemrég múlt ötven. Kerekedik már a története?
– Van bennem történetvágy, de nem egyéni. Nem a saját sorsom izgat, hanem az, hogy be vagyok ágyazva az apám, a nagyapám, az összes felmenőm, a gyermekeim, Újlipótváros, a Szent István park történetébe. Nagyon színes, mondhatnám, tarka családba születtem – amúgy egyszer le is „tarkamagyarozott” egy szélsőjobbos blogger –, igen szerteágazó a famíliám története, amelyben abszolút jól érzem magam. Otthon vagyok benne. Nemcsak formálom a saját történetemet, de élménygyűjtő is vagyok.
– Mire gyűjt?
– Hogy alkossak. Az én ízlésem szerint a „leghomosapienesebb” dolog a világon az alkotás. Nemcsak a művészeti, hanem akármilyen. Bármi tekinthető alkotásnak, legyen az egy asztal, egy megnevelt hetedikes, egy meggyógyított beteg, ha valaki úgy van jelen benne, hogy közben átéli a létrehozás izgalmát. Szerencsés vagyok, hogy alkotásfüggőként alkotással foglalkozhatom...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.