Szerző: Határátkelő / Máté
2019.10.14.
„2010 elején, röviddel diplomaszerzésem után, egy még Magyarországról intézett meglepetésszerű álláslehetőség nyomán költöztünk Angliába feleségemmel. Három és fél év elteltével, első gyermekünk születése után egy évvel írtam először akkori életünkről, gondolatainkról, dilemmáinkról.
Azóta gazdagabbak lettünk további két gyermekkel, még hat évnyi (angliai) élettapasztalattal, egy méretes hitellel, több baráttal és az elhatározással, hogy itt szeretnénk leélni az életünket.
A legjelentősebb Angliával kapcsolatos szemléletbeli változás valószínűleg az számunkra, hogy a „kaland / külföldi tapasztalat- és pénzszerzés” fázison túljutva itt eresztettünk gyökeret és a szó minden értelmében itt telepedtünk le.
A beilleszkedés folyamata
2010 végén egy sikeres, Anglián belüli, neves céghez történő váltásomat követően megugrott a LinkedIn-en keresztül érkező szakmai megkeresések száma. Úgy éreztem, kitárult előttem a professzionális világ, bármikor még tovább léphetek.
Bevándorló létemet kifejezett előnyként éltem meg, mert kötöttségek nélkül, szabadon költözhettünk volna a legizgalmasabb lehetőségeket követve, hiszen a gyerekkori környezetet, tágabb családot és barátokat már korábban hátra hagytuk és a feleségem sem helyezkedett ekkor még el.
De nagyon élveztem a munkát az új cégnél, megismerkedtünk a szomszédokkal, az utcabáloknak köszönhetően pedig sok, a környéken lakóval is. Elkezdtünk egy közösség része lenni. Barátokat szerezni, beléjük botlani a boltban, parkban, vendégségbe menni vagy éppen vendégséget szervezni.
Egyszer csak már nem azért mondtam vissza a megkereséseket, mert még több tapasztalatot szerettem volna szerezni az akkor már nem is annyira új munkahelyemen, hanem mert nem vonzott annyira az ajánlat, hogy áttelepüljek az ország egy másik részére miatta. Pedig eddigre már a feleségem otthon volt az elsőszülött gyermekünkkel, nem kellett volna otthagynia ezért a korábbi állását.
Úgy gondolom, fontos szerepe van ebben annak is, hogy egy nagyon hangulatos környéken, befogadó és nyitott közösségben élünk. Ha a város egy kevésbé színvonalas részén éltünk volna, lehet, már nem itt dolgoznék.
Ahogy nőtt a családunk, úgy vált egyre természetesebbé az itteni életünk. A hétköznapok valósága függetlenné vált a helyszíntől. Egyáltalán nem éreztük magunkat kívülállónak.
Feleségem heti 3-4 alkalommal vitte a gyerekeket különböző játszócsoportokba, könyvtári gyermekprogramokra, ahol jó pár korunkbeli fiatal családot ismert meg. Egy részük angol, más részük külföldi. Teljesen természetes volt, hogy itt más nemzetiségűek is aktív részesei a tágabb közösségnek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.