Szerző: PETŐ PÉTER
2019.10.14.
Megszűnt a NER. Arra, hogy az önkormányzati választás eredményének értelmezésekor ez a mondat leírható, kevesebb esély volt, mint Borkai Zsoltnak A hét embere-díjra a Vasárnapig fideszes polgármester voltam nevű klubban.
Ám az ellenzék minden várakozást felülmúlóan szerepelt az önkormányzati választáson. Karácsony Gergely megnyerte Budapestet, az álomverziójukat messze túlteljesítve elhoztak huszonháromból tizennégy budapesti kerületet, a megyei jogú városokban realizálták az összes esélyüket, hiszen tíznél több ellenzéki győzelemről élő ember nem beszélt előzetesen.
Miért beszélünk a NER végéről?
Fontos leszögezni, hogy a NER vége nem a Fidesz uralmának vége. Sőt a vasárnapi választás megmutatta, a kormánypárt továbbra is brutálisan erős, simán behúzná az országgyűlési választásokat, a megyei közgyűlésekben pedig dermesztő marad a dominanciájuk.
Csakhogy a monolit – Török Gábor kifejezésével – hatalomgyár feltételezi a végtelenül asszimetrikus helyzetet, az erőforrások teljességének birtoklását, a végtelen lojalitási láncok működtetését, azt a helyzetet, hogy iszonyúan költséges nem fideszesnek lenni az orbánizmusban. Ez a fundamentum veszett el, amikor Budapestet megszerezte az ellenzék, és mellé tette az ország legnagyobb városai közül Miskolcot, Pécset, Szombathelyt, megtartotta Szegedet, és győzött Tatabányától Bajáig számos városban.
Ezek ugyanis nem egyszerűen vezetőváltások. A városházák mini, helyi NER-eket működtettek: a lojális emberek vezették a cégeket, a helyi média éppúgy üzemelt, mint az országos propagandagépezet, a Fideszhez lojális vállalkozók nyerték a közbeszerzéseket, a teljesítményt és a tehetséget bármikor legyőzte a hűség...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.