Szerző: ÉS
2019.10.31.
Wagner István: A szabadság végei
(Die Enden der Freiheit, Leipziger Baumwollspinnerei, Halle 14 – Zentrum für Zeitgenössische Kunst, megtekinthető december 7-ig.)
Egész Európában a legnagyobb volt a Lipcse nyugati peremén lévő pamutfonoda, amely 1884-től 1993-ig működött százezer négyzetméteren, húsz kisebb-nagyobb tömbben, mint „város a városban”. A rendszerváltás után felfedezték maguknak szabadfoglalkozásúak, építészek, kézművesek, művészek. 2002 és 2012 között az ötemeletes 14-es csarnokot átépítették kortárs művészeti központtá, száz alkotó és tucatnyi rangos galéria szállása. Most itt rendezték meg a szabadságot és demokráciát fenyegető autoriter erők ellen fellépő képzőművészek és kollektívák nemzetközi bemutatóját...
György Péter: A fiktív valóság
(Képzeljétek el – Választott múltak, felforgatott tények. Budapest Galéria, kurátorok: Erőss Nikolett, Gadó Flóra. Megtekinthető december 1-jéig.)
Tény, hogy a Képzeljétek el című kiállításon korunk egyik legfontosabb problémájára, az igazság melletti elkötelezettség megőrzésének, megismerésének mikéntjére kérdező munkák között jelentős koncepcuális különbségek vannak, azaz nem egyszerűen másként felelnek meg azonos esztétikai normáknak, hanem mást akartak bemutatni, mást véltek autentikus válasznak, ha a képzelet, az emlékezet és az igazság viszonyrendszeréről, kooperációjáról volt szó...
Stőhr Lóránt: Elhagyottak
(Hegedüs Péter: Lili)
Hegedüs a szerkesztési-dramaturgiai trükkök mellett az érzelemteremtés érdekében a kortárs dokumentumfilmezés divatos eszközéhez, az újrajátszatáshoz nyúlt. Szabó Gábor operatőr profi álarchívokat varázsolt a vászonra, a kissé életlen, részlethiányos, kopott-karcolt fekete-fehér anyag alaposan becsapja a néző szemét, amíg el nem kezd kételkedni abban, hogyan kerülhetett a kamera ilyen közel egy család drámájához. A trendekhez igazodáson túl érthetetlen, mi szükség a múltbéli dráma érzelmesre hangolt megrendezésére, miért nem elég a néző képzeletére hagyatkozni...
Csengery Kristóf: Beethoven „üst-dobversenyei”
(Beethoven: Complete Piano Concertos. Deutsche Grammophon)
Lehetetlen méltó szavakat találni arra a magasrendű komplexitásra, amely az öt zongoraverseny felvételeiben megnyilvánul. Lisiecki muzsikálása csak a legnagyobbak mércéjével mérhető. Tökéletes technikai kidolgozás, szikrázó virtuozitás, plasztikus billentés, kristályos zongorahang, átvilágított faktúra, mindig szabatos ritmika, a zenei beszéd hangsúlyokkal való berendezettségének fényűző gazdagsága és választékossága, szellemessége, mélysége, mely a legapróbb részleteket is felfedezi, megmutatva a zene minden titokteljes zugát...
Herczog Noémi: Szélsőközép
(Feridun Zaimoglu–Günter Senkel–Luk Perceval: Molière – the passion, r.: Hegymegi Máté. Radnóti Színház)
Az előadásban egy ponton elhangzik a szólelemény, hogy „szélsőközép”. Ilyennek látom a Molière-t is: a csomagolás radikalitást ígér a nagy lélegzetű szövegfordítástól kezdve Keresztes Tamás sejtelmes zenéjén át egy híres előadás kiindulópontul választásáig. A hatások mögött viszont egy truvájt látunk: klasszikusokat, tömören...
Fáy Miklós: A világ második leghíresebb lantosa
(Edin Karamazov – Zeneakadémia, október 25.)
Edinben, persze, az a jó, hogy kicsit sem tesz úgy, mintha ő lenne a világ második leghíresebb lantművésze, még a nagybetűs művészet jelenlétét sem akarja éreztetni, becsámborog a színpadra, bakancs, bő gatya, nadrágtartó villan a viseltes, barna zakó alól. Könnyelműen fog a húrok pengetésihez. Úgy értem, nincs a szokásos hangolás, csendesülés, és akkor most belevágunk, hanem már maga a hangolás is a műnek tűnik, mert értelmes futamokat játszik, és ugyan ki ismeri annyira Zamboni 9. lantszonátáját, hogy teljes biztonsággal fel tudná idézni, hogyan is kezdődik?
Siba Antal: Hogyan alázzunk?
(X Faktor, RTL Klub)
A zsűri pompásan érzi magát, vele van tele a képernyő, a versenyző teljes megalázottságában már azt is megbánta, hogy világra jött, hogy benevezett, hogy odakerült, hogy most ott áll egy mikrofonnal a kezében. Kivételes pillanat. A mentorok arról vitatkoznak, hogyan nem szabad megalázni egy embert, miközben gőzerővel folyik a megalázás...
Torma Tamás: Debrecen international
(Az új Nemzetközi Iskola épülete Debrecenben)
Többszörös konkrét és szimbolikus határterületen járunk: egy (elit) magániskola közpénzből, a civil kívülállók tekintetétől jó távol, egy kertes külvárosban, a kerítésen túl pedig már tényleg a naturás erdő kezdődik. Ha mindezeket osztjuk/szorozzuk és az épület nyelvére próbáljuk lefordítani, legfeljebb annyi marad, hogy azért volt elég pénz erre a beépített ötvenezer négyzetméterre...
Károlyi Csaba: Nem lehet „nem-nő”!
Babarczy Eszter: A mérgezett nő. Novellák. Jelenkor Kiadó, 2019, 251 oldal, 2999 Ft
Sose felejtem el azt az írását, amely a Nappali ház 1998. 2. számában jelent meg Szülök címmel. Újszerű szöveg volt ez akkor, több hasonló megnyilatkozással együtt abban a folyóiratszámban, Hübner Teodóra gondosan szerkesztett képanyagával (többek közt Eperjesi Ágnes Újszülött fotogramok sorozatával). Most ez az írás is itt van ebben a kötetben, kicsit javítva. Kimaradt például a kisfiú neve, meg a végéről az apuka neve is. Talán azért, hogy általánosabb érvényű legyen, nem személyes napló ez immár, hanem fikció. (A Nappali házban egyébként követte egy másik írás: Szijj Ferenc (függelék) című szösszenete.) Azért is jó példa ez a szöveg, mert mutatja, hogyan lesz a magánközlésből közügy. Bár a kötet novelláiban a narráció hol egyes szám első személyű, hol harmadik személyű, sejthető, hogy a témák alapvetően az író életéből valók, a szövegek egyfajta autofikcióként működnek. Ugyanakkor a nagymama valakinek a nagymamája, de közben mindnyájunk nagymamája, az anya, a fiú az én anyám is, az én fiam is, mikor a novellát olvasom...
A HÉT KÖNYVEI
A könyvújdonságokat az Írók Boltjának (Budapest VI., Andrássy út 45.) segítségével adjuk közre. A listát összeállította: Négyesi Móni. A könyvek 10% kedvezménnyel megrendelhetők az irokboltja.hu weboldalon...
Szajbély Mihály: Ex libris
Vladimir Kecmanović: Az ágyú forró volt
Vladislava Vojnović: Kecskefül
Végel László: Temetetlen múltunk
± 30. Esszék a közelmúltról és a közeljövőről
Ruff Borbála: Kritikusfóbia
Erlend Loe: Leltár. Fordította Lőrincz Balázs Bendegúz. Scolar Kiadó, 2019, 159 oldal, 3450 Ft
Ha Loe legutóbbi magyarul megjelent regénye, a Doppler hazatér (Scolar, 2017) után azt gondoltuk, a szerző páratlan humora – ami e regények erőssége – és világképe sötétebb már nem lehet, tévedtünk. Gátlástalanul hazudó könyvesbolti csinovnyikok és gátlástalanul hazudó kritikusok e könyv szereplői – akárcsak hétköznapi életünké –, mert ugye ha valaki életében először olvas Nina Fabertől bármit is, képes lehet-e minősíteni költészetét? Csakis hazugság árán...
Benczi Boglárka: A felszínt kapargatva
Agnès Karinthi: Testvérlélek. Noran Libro, Budapest, 2019, 230 oldal, 3490 Ft
Sejteni lehet azonban, hogy valami lappang a háttérben, az akarva vagy akaratlanul jelen lévő feszültség arra enged következtetni, hogy van valami családi titok egészen mélyen. Aztán egy ponton végre nekilódul a könyv, a sok nem-történés után most hirtelen túl sok minden történik és megkapjuk a hiányzó információkat. Hozzávetőlegesen harminc oldal alatt kiderül, hogy Philippe megfékezhetetlen. Anne szakít vele, de ő ezt nem tűri el, megpofozza, megerőszakolja, majd megöli. Várható volt, hogy ez fog történni...
Csombor Rita: Vagány mese az elfogadásról
Bán Zsófia: Vagánybagoly és a harmadik Á – avagy mindenki lehet más. Pagony Kiadó, Budapest, 2019, 96 oldal, 3490 Ft
Az olvasó – legyen az felnőtt vagy gyerek – a lépcsőzetes karakterépítésnek köszönhetően fokozatosan válik harmadik Á osztályossá. A gyerekkönyv érzékenyen, okosan, de néhol talán egy kissé túl direkt módon reagál a mindennapi, iskolában és iskolán kívül megélt eseményekre. Ilyen például az osztályba érkező, más bőrszínű, magyarul kicsit tudó lány befogadása, akire először gyanakodva néznek az osztálytársak. A mindennapi élethelyzeteken túl sok érdekes és kedves mesei elem is előkerül, mint például a kleptomániás róka bűnbánó karaktere...
Kovács Kriszta: A liberális demokrácia és ami azon túl van
Ketten egy új könyvről – Kis János: Alkotmányos demokrácia. Régebbi és újabb közelítések. Kalligram Kiadó, Budapest 2019, 576 oldal, 5990 Ft
Kis János olvasatában egy politikai rendszer alkotmányos demokrácia, ha a parlament szabad és tisztességes választások útján jött létre, és ha a parlamentet szabályozó rendelkezések csak különleges – általában az alkotmányban rögzített – eljárásban fogadhatók el. Az alkotmányos demokrácia hívei között vannak konzervatívok, liberálisok, technokraták. A liberálisok azért állnak az alkotmányos demokrácia mellett, mert ez a berendezkedés többet képes eltávolítani a liberális elvek, mindenekelőtt az egyéni jogok és a politikai egyenlőség útjában álló akadályok közül, mint riválisai. Ebben a megközelítésben a liberális és alkotmányos demokrácia azonos: a liberális jelző a demokrácia elvi alapjaira utal, az alkotmányos minősítés pedig annak intézményeire...
Tóth Gábor Attila: Szemben az árral
Ketten egy új könyvről – Kis János: Alkotmányos demokrácia. Régebbi és újabb közelítések. Kalligram Kiadó, Budapest 2019, 576 oldal, 5990 Ft
Kis János elsősorban a kapitalizmus diszfunkcióit okolja a liberális demokrácia válságáért. Megemlíti, hogy ahhoz fogható átalakulásnak kell végbemennie, amit anno a jóléti állam bevezetése hozott, de nem tárgyalja az okokat és a kiút lehetőségeit. Az intézményes megújulás is homályban van még. A szerző a képviseleti hatalomgyakorlás elsődlegessége és a törvények alkotmányossági kontrollja mellett érvel, de viszonylag tág teret hagy a közvetlen néprészvétel kiegészítő formáinak, és arra is céloz, hogy az alkotmányossági kontrollt nem feltétlenül kell bíróságnak végeznie.
A kötet nagy összegző mű. A valóság horizontján azonban egyelőre nem a liberális demokrácia újabb virágzása tűnik fel, hanem annak az ellentéte, amit Kis János képvisel...
Sinkó István: Arcok fényben, árnyékban
(A kiállítás a zebegényi Szőnyi István Emlékmúzeumban 2020. február 28-ig látható.)
Szőnyi rézkarcain nem csak a művész – mint a rézkarcgéppel a háttérben megjelenő önarcmáson láthatjuk –, de a hétköznapi, gyakran szenvedő beteg ember is megjelenik. Utolsó, valószínűleg halála előtti rajzán az arc szinte feloldódik a vonal- és foltkötegekben.
Családtagjairól készített festményei, rajzai szintén érzelmekkel telített művek, bensőséges, lírai üzenetek, jelzések egy otthonos milliő hétköznapjairól.
I R O D A L O M
(...)
Egy csütörtöki napon Snezana néni unokaöccse, Roko Kovačić motorbiciklivel megérkezik Ljubljanából, hogy néhány napot a nagynénjével töltsön. Láthatóan örül, hogy itt talál minket, velem különösen kedves, és már aznap délután elengedhetetlenül fontos horvát kifejezéseket tanít nekem. Szimpatikusak vagyunk egymásnak, ezt mindenki látja, még Snezana néni is, aki egyébként nem engedné, hogy férfit hozzak fel a lakásba, most mégis mintha azért hunyorogna és böködne, hogy jelezze, itt a lehetőség, ragadjam meg. Ezen csodálkozom. Tényleg azt akarja, hogy összejöjjek Rokóval? Nem fél, hogy Ljubljanába költözünk? Ki fogja akkor az ő gondját viselni?
Roko jó karban lévő ötvenes, tíz éve elvált, két büféje van, amiket korábban maga vezetett, azonban egy ideje bérbe adja őket, a pénzből pedig a világban utazgat. Snezana néninek egy török kendőt, egy indiai párnát és egy XXL-es pólót hoz ajándékba. A citromsárga pólón egy napszemüveges hód vigyorog, feje fölött buborékban a felirat: I am not bossy, I am the boss...
Kompolthy Zsigmond: Hangorkán
(Hungarofuturista performance)
És mindezek után még azt is szeretnék, hogy kiadósan tapsolhassanak, ha legördült a függöny. Hogy megköszönjék a színészeknek a kapott élményt.
Hogy elhagyhassa a szájukat néhány bravó kiáltás.
Hogy az előadás végén megtisztult szívvel és kielégülten álljanak fel székeikből, derűs kedvvel távozhassanak, és egy kiváló vacsora elköltése, valamint pár pohár remek bor elkortyolgatása után álomba szenderüljenek e sok aljas indulattal körülvett, bosszúálló különítmények által fenyegetett ország valamely békés, családi nyoszolyáján.
Vagy eltölthessenek egy vad éjszakát a szeretőjükkel, legyen bár férfi vagy nő. Netán gyermek...
Háy János: Médea
Épp a Médeát játszó színésznő érkezett. Örült a szerepnek, az az a szerep, amit még idősebb színésznőre is ráosztanak, mert beletesznek egy olyan értelmezést a darabba, ez a rendező mániája, hogy mindig beletegyen egy értelmezést a darabba, olyat is, ami persze nem abban van, csak a saját fejében, de olyan nagyra becsüli a saját fejét, hogy azzal még a görög klasszikusok sem tudnak versenyre kelni. Az a lényeg, mondta a színésznőnek, hogy Médea öregebb, mint Iaszón, és ez egy szirmait vesztett nő utolsó kapaszkodása a szerelembe, érted. Most te rólam azt mondod, mondta a színésznő, és a szokásos hisztérikus kitörés helyett, ami nagyon bejött egy bizonyos életkorban, most tényleg majdnem elsírta magát. Nem, nem, mondta a rendező, tudod, Andrea, én ilyet neked soha nem mondanék, meg nekem ma is az vagy, aki régen voltál, szóval nem csak a tehetséget látom benned, ami mindig is napnál világosabb, vagyis fényesebb volt benned, utálom ezeket a mondásokat, mert mindig összekeverem, hogy most mi olyan, mint amilyen. Most ezzel mit akartál mondani, kérdezte a színésznő...
Nomád Földi László: Unikornis
És a feleségem dühe most Gizi felé irányult, aki bár nem volt jelen, viszont ő, ha már sógornő, főleg, hogy bejáratos a hatóságokhoz – morogta maga elé a feleségem, ismét szaftosat káromkodva –, igazán elintézhetné, hogy elhamvasszák a férjét, vagyis engem, ha már ez volt az utolsó kívánságom: ennyi csak jár az embernek. Gizi bizony nem intézte el, ezért ment öcsém a koporsóért, miközben a feleségem iszonyú gyűlölettel nézte az árnyékomat, azzal a gyűlölettel, amelyet csak egy hajszál választ el a legőrjítőbb szerelemtől. Én meg őt néztem az ablaknál állva, aztán az ablak felé fordulva rányomtam a homlokomat a jégvirágos üvegre, égette a bőrömet a jég, akár a tűz, és akkor az jutott eszembe, hogy miféle halott az, aki ennyire érzékeny. És tovább terjeszkedett bennem a kérdés: hogy csak álmodom-e vajon mindezt, amiből ébredés után egy csomó, alaktalan és értelmetlen katyvasz lesz (...)
Ferdinánd Zoltán: Válassz magadnak csillagot
Az a sárga csillag mennyi?, kérdezem a második világháborús relikviákat áruló, atlétás fickót a bolhapiacon. Ötezer. Ötezer? Talán eredeti? Itt minden eredeti. Tényleg? Még az SS tőr is? Persze. Adok érte ötszázat. Az SS tőrért?
Gyukics Gábor: két testrész
Gyukics Gábor: túl korán
Bozsik Péter: Fekete
Bozsik Péter: Vásárfia
Bozsik Péter: Amikor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.