Szerző: ÉS
2019.10.18.
K R I T I K A
Selyem Zsuzsa: Szavad sincs szépség tériszonyára
Kovács András Ferenc: Requiem tzimbalomra. Örömzene – darabokban. Megjelent Kovács András Ferenc hatvanadik születésnapjára. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2019, 81 oldal, 2999 Ft
Első olvasatra a szép hangzás mögött felsejlő elmúlás fölötti jól ismert szomorúság van megénekelve, de annyira más, mint amit unásig ismer az ember e témában, hogy újra elolvassa, és akkor a vers egy-egy pontján megáll, vesz pár lélegzetet, és megkérdi magától, mert ki mástól, hogy milyen is a „fénypárás ég”, aztán rájön, hogy pontosan tudja, hogy milyen, csak azt nem tudta, hogy így is lehet mondani. Az efféle ahák csak úgy bele vannak tékozolva a sorokba, és már megyünk is tovább, és a tizenvalahányadik olvasatnál megajándékoz a vers annak a szándék- és moralizálásmentes érzékelésével, hogy a civilizáció milyen otromba tud lenni a nem-emberi, örömteli létezők iránt. Pusztán azzal, hogy szó- és ritmuskapcsolatokat talál, amíg el nem jut a nem találhatóig. És egyszercsak fölvillan, teljesen váratlanul, mondjuk egy versolvasás utáni sétán, hogy Mozart Varázsfuvolája is ezt érzékeltette a Monostatosnak szerzett bájos, bumfordi dallamokkal...
A HÉT KÖNYVEI
A könyvújdonságokat az Írók Boltjának (Budapest VI., Andrássy út 45.) segítségével adjuk közre. A listát összeállította: Négyesi Móni. A könyvek 10% kedvezménnyel megrendelhetők az irokboltja.hu weboldalon.
Kovács András Ferenc: Requiem tzimbalomra. Örömzene – darabokban. Megjelent Kovács András Ferenc hatvanadik születésnapjára. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2019, 81 oldal, 2999 Ft
Első olvasatra a szép hangzás mögött felsejlő elmúlás fölötti jól ismert szomorúság van megénekelve, de annyira más, mint amit unásig ismer az ember e témában, hogy újra elolvassa, és akkor a vers egy-egy pontján megáll, vesz pár lélegzetet, és megkérdi magától, mert ki mástól, hogy milyen is a „fénypárás ég”, aztán rájön, hogy pontosan tudja, hogy milyen, csak azt nem tudta, hogy így is lehet mondani. Az efféle ahák csak úgy bele vannak tékozolva a sorokba, és már megyünk is tovább, és a tizenvalahányadik olvasatnál megajándékoz a vers annak a szándék- és moralizálásmentes érzékelésével, hogy a civilizáció milyen otromba tud lenni a nem-emberi, örömteli létezők iránt. Pusztán azzal, hogy szó- és ritmuskapcsolatokat talál, amíg el nem jut a nem találhatóig. És egyszercsak fölvillan, teljesen váratlanul, mondjuk egy versolvasás utáni sétán, hogy Mozart Varázsfuvolája is ezt érzékeltette a Monostatosnak szerzett bájos, bumfordi dallamokkal...
A HÉT KÖNYVEI
A könyvújdonságokat az Írók Boltjának (Budapest VI., Andrássy út 45.) segítségével adjuk közre. A listát összeállította: Négyesi Móni. A könyvek 10% kedvezménnyel megrendelhetők az irokboltja.hu weboldalon.
Forgách Kinga: Ex libris
Sally Rooney: Normális emberek
Anne Cathrine Bomann: Agathe
Delia Owens: Ahol a folyami rákok énekelnek
Jeroen Olyslaegers: Védőr
Weiss János: Operett-tanulmányok?
Kálmán C. György: „Dehogyis terem citromfán”. Irodalomelméleti írások. Balassi Kiadó, Budapest, 2019, 238 oldal, 2600 Ft
Kétségtelen, hogy a tanulmányokon érezhető az alkalmi megszólalások könnyedsége és spontaneitása. De az elemzések ettől még az elmúlt évtizedek legsúlyosabb irodalomelméleti problémáival (is) foglalkoznak. Én azt mondanám, hogy a tanulmányokat nem az operettszerűség jellemzi, hanem inkább a kérdések burjánzása (amit a szerző is említ). „Amin nem – vagy alig – tudtam változtatni, az a kérdések mértéktelenül túltengő száma; ezek sokszor »költői« [...] kérdések, de sokszor valódi dilemmákat fogalmaznak meg.” (9.) Adorno elemzéseit követve azt mondanám, hogy a könnyű műfajok, így az operett, nem szeretik a kérdéseket. Fogadjuk el, hogy a sztenderdek alkotják a tömegkultúra meghatározó elemeit. („A sztenderdek eredetileg a fogyasztók szükségleteiből jöttek létre: ezért akceptálják őket minden ellenállás nélkül.” (Adorno: Gesammelte Schriften, 3. 142.) És ha igaz, hogy bennük a „manipuláció és a visszaható szükségletek” egyetlen körré fonódnak össze, akkor mondhatjuk, hogy a sztenderdek azt sugallják, hogy már mindig is mindenre meg vannak a válaszaink...
Branczeiz Anna: Az okoskütyü és Gerdája
Nagy Gerda: Who Ai Am? Gondolat Kiadó, Budapest, 2019, 60 oldal, 2500 Ft
A Gerdát és okoskütyüjét dicsérő szövegek leginkább a dadaisták véletlenszerűen létrejövő verseit idézik. Nem ritkák az olyan meghökkentő képek, mint többek között: „[s]zíntelen vízzel telik az idő is” (29.), „[a] vonaton üstökösök biciklivel jönnek” (30.), „partra vetett halandzsanyelveken” (35., kiemelés tőlem). A szövegfolyamok mondattanilag helyesek, a különös szófordulatok és gondolati társítások azonban ellentmondanak a logikának, amit egyes esetekben a központozás elhagyása is hangsúlyoz. Nagy Gerda szerkesztői kezének nyoma továbbá az olyan játékos elválasztásokban érhető tetten, amelyek az egyes sorok között is megmutatják az értelmi furcsaságokat: „barna hajam színe fakul-/tatív programokkal várja vendégeit” (36.), „Mappába kell rendeznem / a zsebre dugott dühöt, hogy / széles körben elterjedjen a nyugati / nyűg alatt kuksoló lehetőség.” (38.), „Klinikai vizsgálatok alapján / az észlelés nem visszájára fordított / kabátok zsebre dugott / kezében keresi a választ.” (51.)...
Sally Rooney: Normális emberek
Anne Cathrine Bomann: Agathe
Delia Owens: Ahol a folyami rákok énekelnek
Jeroen Olyslaegers: Védőr
Weiss János: Operett-tanulmányok?
Kálmán C. György: „Dehogyis terem citromfán”. Irodalomelméleti írások. Balassi Kiadó, Budapest, 2019, 238 oldal, 2600 Ft
Kétségtelen, hogy a tanulmányokon érezhető az alkalmi megszólalások könnyedsége és spontaneitása. De az elemzések ettől még az elmúlt évtizedek legsúlyosabb irodalomelméleti problémáival (is) foglalkoznak. Én azt mondanám, hogy a tanulmányokat nem az operettszerűség jellemzi, hanem inkább a kérdések burjánzása (amit a szerző is említ). „Amin nem – vagy alig – tudtam változtatni, az a kérdések mértéktelenül túltengő száma; ezek sokszor »költői« [...] kérdések, de sokszor valódi dilemmákat fogalmaznak meg.” (9.) Adorno elemzéseit követve azt mondanám, hogy a könnyű műfajok, így az operett, nem szeretik a kérdéseket. Fogadjuk el, hogy a sztenderdek alkotják a tömegkultúra meghatározó elemeit. („A sztenderdek eredetileg a fogyasztók szükségleteiből jöttek létre: ezért akceptálják őket minden ellenállás nélkül.” (Adorno: Gesammelte Schriften, 3. 142.) És ha igaz, hogy bennük a „manipuláció és a visszaható szükségletek” egyetlen körré fonódnak össze, akkor mondhatjuk, hogy a sztenderdek azt sugallják, hogy már mindig is mindenre meg vannak a válaszaink...
Branczeiz Anna: Az okoskütyü és Gerdája
Nagy Gerda: Who Ai Am? Gondolat Kiadó, Budapest, 2019, 60 oldal, 2500 Ft
A Gerdát és okoskütyüjét dicsérő szövegek leginkább a dadaisták véletlenszerűen létrejövő verseit idézik. Nem ritkák az olyan meghökkentő képek, mint többek között: „[s]zíntelen vízzel telik az idő is” (29.), „[a] vonaton üstökösök biciklivel jönnek” (30.), „partra vetett halandzsanyelveken” (35., kiemelés tőlem). A szövegfolyamok mondattanilag helyesek, a különös szófordulatok és gondolati társítások azonban ellentmondanak a logikának, amit egyes esetekben a központozás elhagyása is hangsúlyoz. Nagy Gerda szerkesztői kezének nyoma továbbá az olyan játékos elválasztásokban érhető tetten, amelyek az egyes sorok között is megmutatják az értelmi furcsaságokat: „barna hajam színe fakul-/tatív programokkal várja vendégeit” (36.), „Mappába kell rendeznem / a zsebre dugott dühöt, hogy / széles körben elterjedjen a nyugati / nyűg alatt kuksoló lehetőség.” (38.), „Klinikai vizsgálatok alapján / az észlelés nem visszájára fordított / kabátok zsebre dugott / kezében keresi a választ.” (51.)...
Fűzfa Balázs: Térben, időben
Tőzsér Árpád: Lélekvándor. Napkút Kiadó, Budapest, 2019, 76 oldal, 1990 Ft
A Kis testamentum (41–42.) villonos címfelütése és Ajánlása között pedig egy olyan ív húzódik meg, amely nemcsak a magyar irodalomtörténet egyik legfontosabb szövegét, József Attila Eszméletét alludálja több helyütt, hanem még a költészetben is ritkán látott mélységébe ás a nyelvnek. „Már rég nem ok és okozat a kint s bent…” – mondja, majd így írja tovább önmagát a következő szakasz elején: „Végződném, mint tegnap is…” De ez még rendben is volna, akkor hökkenünk meg igazán, amikor tizenöt sorral később ezt olvassuk: „végződjek ki és végződjem be, végleg”. Vajon mi értelme lehet annak, ha egy költő ugyanazt az igét egyszer ikesen, másszor iktelenül ragozza – egyetlen soron belül?...
Bazsányi Sándor: Hanem tégla
Az ÉS könyve októberben – Térey János: Nagy tervekkel jöttem Rosmersholmba. 2016–2019. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2019, 112 oldal, 2499 Ft
És ha most nem is szedem ízekre, kötetekre bontva, a teljes költői pályát, azért megpróbálom óvatosan latra tenni a megmérhetőt, a jelen pillanatban megmérendőt, a 2019-es kötet egyöntetű voltában is rétegzett és tagolt szerkezetét, amely látványosan tanúsítja a kamaszkorában építészmérnöknek készülő Térey forma- és formátumteremtő szenvedélyét. Térfoglaló, téralkotó, tértagoló erejét. Hadd idézzem kiindulásul a Protokoll című verses regény (2010) Emil Cioran-mottóját (Réz Pál fordításában): „Élni annyi, mint teret veszíteni.” Nos, Térey alkotóként éppenhogy az idézett aforizma életbölcsessége ellenében terjeszkedett, terjesztette ki jellegzetes nyelvi és szemléleti térerejét. Földrajzi síkon is (Varsó, Drezda, Kalinyingrád…), és történelmi időben is (második világháború, századforduló, Krisztus kora…), akár képzelt terekbe és időkbe nyúlva (a Nibelung-lakópark a vastagon átrajzolt Wormsban). És ez a poétikai műveletsor tette belakhatóan világszerűvé, mégpedig egyszerre reálisan, mitikusan és személyesen világszerűvé a költészetét....
Wagner István: Macke-közelkép
(August Macke – ganz nah, Sauerland-Museum, Arnsberg, megtekinthető december 8-ig.)
Sokoldalúságának elismerése mellett a festőt tiszteljük benne elsősorban, olajképei és akvarelljei nyomán a remek koloristát, de ezen belül a tematikus változatosság is erényei közét tartozik: könnyű kézzel feldobott, remek portréktól a tájakon át a csendéletekig vagy enteriőrökig, figurális kompozícióin aktoktól a parkokban vagy állatkertekben sétálókig szóródnak a szereplők, elegáns hölgyei kertvendéglőkben üldögélnek, kirakatok előtt álldogálnak, divatszalonokban vagy kalapüzletekben időznek...
Mélyi József: A FUGA 10 éve
A FUGA tíz éve alatt az egyik legbiztosabb pont volt Budapest kulturális életében. Egy igazi hely, pontosabban olyan hely, amely a jövőre nézve megtestesítette azt, amit a múltban helynek neveztünk. Azért olyan furcsa ez az időszerkezet, mert az elgondolásaim tíz év alatt lassan, de gyökeresen átalakultak, s ez nem csak az öregedésnek köszönhető. Az elmúlt tíz év során korábbi elképzeléseim szétfoszlottak, a kultúra korábban elgondolt jövője eltűnt. Velem együtt pedig generációm sok tagja nemcsak a naivitását vagy az illúzióit vesztette el, hanem egyszerre értett meg sok mindent abból, amit korábban mondtak neki, vagy amit elhallgattak előle, és egyszerre kezdte differenciáltabban látni, amit korábban ab ovo elvetett...
György Péter: Ziffer Sándor – 2019-ben
(Ziffer Sándor Van, aki marad című kiállítása a székesfehérvári Városi Képtár–Deák Gyűjteményben látható december 11-ig.)
Szabadságában állott eldöntenie, hogy mikor milyen kompozíciót, festésmódot, színegyütteseket alkalmaz a megőrzésre, hiszen az expresszionizmus, a posztimpresszionizmus és egyes pontokon a konstruktivizmus normái felidézhetőek voltak, ha ugyan nem álltak össze mind egyetlen sajátos világot szolgálni. Az ismerősség, Nagybánya vizuális gazdagsága Ziffer fényben úszó városképein igazi utópia...
Stőhr Lóránt: Kopott, kosztümös
(Tóth Barnabás: Akik maradtak)
Tóth Barnabás rendező klasszikusan szépelgő kamaradrámát rendezett a szentimentális meséből. A szereplőgárdából kiemelkedik a kezdő tizenéves színésznő, Szőke Abigél, aki sokarcú, széles érzelmi regisztert jár be a többnyire bájosan csacsogó kamasz lány szerepében. A másik főszereplő, Hajduk Károly elkötelezett nőgyógyászként olyan mélabúsan mozog és gesztikulál az egész filmben, hogy a nézőtérre is átragad végtelen enerváltsága. Nagy Mari butácska, jókedélyű, a gyeplőt lazán tartó nevelőanya, Lukács Andor a hatalommal megalkuvó régi barát szerepében profi alakítást nyújtanak...
Csengery Kristóf: Újabb feltámadás
(Maddalena and the Prince. Deutsche Grammophon)
Mindezek tudatában aligha csodálkozunk, ha a lemezt végighallgatva egyik első észrevételünk: milyen egységes a hat mű stílusa annak ellenére, hogy négy különböző zeneszerző műveit halljuk! Érthető, hogy az, hiszen egy és ugyanazon rezidenciális muzsikusi környezet uralkodó hangja szólal meg. Ennek a környezetnek Haydn volt a középpontja: ő volt, aki a hangvételt és a mércét meghatározta...
Herczog Noémi: Bambi és Csipkerózsika
(Gerhart Hauptmann: Bernd Róza. R.: Tarnóczi Jakab, Thália Színház, Arizóna Stúdió; Kosztolányi Dezső: Édes Anna. R.: Szenteczki Zita, Örkény Stúdió)
A Tháliában nem nevetünk, bár a tólószékhez kötött feleség szerepében Schell Judit szellemes. De ez most a tragédia terepe: Mentes Júlia Virginia drámai tehetségű címszereplő. Alighanem sokat fogunk még róla hallani. Romantikus hős, aki mindent magába fojt: játékában és szerepe szerint egyaránt...
Fáy Miklós. Nem róla van szó
(Claudio Abbado – Early Recordings, Warner Classics, 2019)
A lemezt három Tartini-hegedűverseny zárja. Abbado helyett a hallgató inkább Tartinire csodálkozik rá, hogy mennyivel több, mint szobor Piran főterén, és hogy nem csak az Ördögtrilla-szonáta szerzője. Hangszerközpontú szerző, de a virtuozitásnak jelentősége van. A virtuozitáshoz meg ott a szólista, Franco Gulli, aki sokkal jobban elfelejtett vagy talán meg sem jegyzett zenész, mint Claudio Abbado, pedig nagyszerű hegedűs, tisztán és, ha szabad így mondani, teli szájjal játszik, nagy hangon és nagy lélekkel, varázslatosan egyszerűen és keresetlenül...
Siba Antal: Kispaládi történet
(Választás Kispaládon – A Partizán filmje.)
A hosszú, mély hallgatást egy tetovált helyi ember töri meg. Azt magyarázza, hogy ezeknek a szavazóknak semmi közük Kispaládhoz, már azon kívül, hogy ezek a határon túliak valamikor bejelentkeztek a községbe. Most átjöttek szavazni, aztán vissza is mennek. Ez az összes, faluval kapcsolatos teendőjük. Semmilyen kispaládi kötődésük nincs. Végül a fogyatkozó helyiek közül egy dörgedelmes hang visszaszól: „Ukránokkal nyeretitek meg a választást, Gabi.” Hogy a Gabi kicsoda, az nem derül ki, vélhetően a település egyik vezetője...
Králl Csaba: Flow
(Collective Dope: [D]OPEN your move – Trafó, október 4.)
A tánc sohasem tud akkora flow-élményt nyújtani, mint amikor jó kezekben van az improvizáció, és itt szinte kivétel nélkül jó kezekben volt, nem is tudom, hogy élhettünk eddig a [D]OPEN your move nélkül, az az igazság. Volt selejtező, középdöntő, döntő és győztes páros is (a cseh Kristián Mensa és Esterházy Fanni személyében), de persze nem ez a lényeg. A lényeg sokkal magasztosabb: megélni táncban a pillanatot a szó legteljesebb értelmében, benne lenni lábujjtól fülcimpáig a mozgás legsűrűjében, áttörni a határokat, kilépni a komfortzónából, reakciókat kiváltani, interakciókat kezdeményezni, elfogadni és méltányolni a másikat, a mást, együttműködni, összecsiszolódni, közös hullámhosszra kerülni a partnerrel, és őrizni a kialakult kémiát. Ez a valami.
I R O D A L O M
Turi Tímea: Attila
Akinek nincs hajléka, annak nem lakása nincsen. Nem a fedél, ami valóban hiányzik a számára, nem a meleg víz, ami folyik a csapból, a hűtő, benne az étel. Csak az szabad, akinek van hova hazamennie. Akinek több szerepe van, és minél több, annál könnyebb azok között járkálnia, az egyiket letennie, a másikat felvennie. Aki válogathat a szerepek között, az beszélhet összevissza. Attila nem volt szabad, és nem azért, mert nem volt váltás ruhája. Hanem mert nem volt más a világ szemében, mint egy féllábú, tolószékes hajléktalan. Aki látta, látott-e mást? Volt-e története ezen kívül? A mélygarázs, ahova esténként aludni tért, egy hely volt, ahol nem fújt a szél, vagy egy hely, ahova visszahúzódhatott?
Amikor egy kiszolgáltatott helyzetben lévő embertől elfordulunk, amikor egy kiszolgáltatott helyzetben lévő emberrel jótékonykodunk, gyakran ugyanazt tesszük: a kiszolgáltatottságát totálisnak hisszük, egyetlen vonásából ítéljük meg az embert magát. Pedig a sajnálat és a közöny is lehet vak. Abban a pár napban, amíg mindenkinek a kötés miatt kellett magyarázkodnom, ebből sejtettem meg valamit. Hogy nem biztos, hogy akkor látjuk meg a másikat, amikor a baj szembetűnő. A baj néha épphogy nem megmutatja, hanem csak eltakarja azt, akik vagyunk.
Miközben felemeli szíveink a hétköznapok háromszögkötése...
Győry Domonkos: Amaris
Odateszek egy teát, felforr a víz, beleöntöm abba a cégjelzéses, öblös csészébe, amelyet tőle kaptam, belelógatom a filtert, fekete tea, néha gyümölcsöset iszom, most ehhez van kedvem, érezni az aromát, amit nem rontok el cukorral, csupán pirinyó mézet teszek hozzá. Kevergetem, még tüzes, amikor kortyolom, égeti a szám, vaníliás karikát majszolok hozzá, a telefont figyelem.
Csönd van, az utca kihalt, álmos fény harapdálja a hirdetőoszlopot, a postás kerékpározik, jó napja lehet, kevés küldeménnyel, belátható távon le se száll. Behúzom a sötétítőfüggönyt, de csak félig, hol a szófán csücsülök és kortyolok, hol az ablakon nézek kifelé.
Gizus hív, azt mondja, ne legyek bolond, szaladjak a rendőrségre, tegyek őszinte, feltáró vallomást, azzal csökkenthetem a bajt. Beszélt egy munkatársának az anyósával, aki a fővárosban bíró, azt mondta, hogy gyorsan kell lépnem. Persze Gizus nem érti a lényeget, túlzásba viszi az aggódást, és haragszik Amarisra, sőt, ha jobban belegondolok, akkor ez is intrika lehet. Azt mondta, hogy Amaris önző és önfejű, mindenki fél tőle, ha valaki ellenkezik, annak leordítja a fejét, sőt ellehetetleníti az illetőt, hiszen remek kapcsolatai vannak, és nem rest használni azokat...
Bartók Imre: CV
1985-ben születtem Nyírfaligeten, de a gyerekkoromat már Budapesten töltöttem. Szerető közegben nevelkedtem, ez azonban nem bizonyult elegendőnek ahhoz, hogy megóvjon attól a folyamatosan lüktető fenyegetéstől, amit úgy hívunk: világ. A depressziómon utoljára 13 évesen tudtam könnyíteni autofelláció révén: érdekesnek találtam a szájat kitöltő makkot, a nyomában ott maradó sós ízt. Sokat gondolkoztam azon, mi minden lakik egy cipőtalpon, Empedoklész saruján. Mindig is végtelenül feszélyezett, hogy az életemet más emberek tekintetétől övezve kell élnem, ennek ellenére megpróbálkoztam a polgári rendbe való beilleszkedéssel, megházasodtam, gyerekem született. A reggeleket éveken át írással töltöttem, nappal pedig irodai munkát végeztem, hogy gondoskodni tudjak a családomról. Sokáig az írásban igyekeztem menedékre lelni. Titkos kert volt ez számomra, amelynek egyedül én ismertem fáit-bokrait, és ahol nekem virágzott minden virág. Feleségem tanácsára kezdtem publikálásba, ami végzetes hibának bizonyult. A sikerek kergetése rányomta a bélyegét teljesítményemre, addigi, különösen éles, rurálisan bárdolatlan hangom folyamatosan finomodott és hozzáidomult az olvasók ízléséhez. Amikor nem kaptam meg egy jelentős irodalmi díjat, a feleségem elvált tőlem. Többek közt ez az esemény vezetett a mostani számvetéshez is. Azt mondta, nem neheztel rám, egyszerűen arról van szó, hogy csalódott bennem...
Lévai Júlia Míra: Nászéjszaka
Elege lett abból, hogy évek óta csak akadékoskodnak vele a hatóságok. Több mint tíz éve él itt, ráadásul az anyanyelve eleve magyar, és lassan többet tud az országról, mint aki ide született, az államtól mégsem sikerült egy rendes papírt kicsikarnia. Pedig ez nem a középkor, ez a hetvenes évek, sőt, azok is mindjárt lejárnak. És állampolgárság híján ő csak alkalmi megbízásokat kaphat, státusról, állandó fizetésről szó sem lehet. Nahát, ennek lesz most egyszer s mindenkorra vége. Lesz magyar házastárs, lesz magyar állampolgárság, és befejeztük a macerákat. Attól kezdve még kiküldetésbe is mehet, mint a vállalat képviselője. Nyugatra is utazhat, és nemcsak haza, a Vajdaságba...
Beck Tamás. Csodabogár
Névtelen szerelmesleveleiből áradt a másfajta élet utáni vágyakozás. Mellkasa a rátetovált sárkányfigurával gyorsabban emelkedett-süllyedt, pulzusa megtöbbszöröződött, ha az adatvédelmi törvényt megszegve el kellett lopnia egy-egy kiszemelt lány postacímét a könyvtári adatbázisból. Elkövetett helyesírási hibáit utólag a költői szabadsággal magyarázta a címzettnek. Tudniillik a nők általában szignó hiányában is megtalálták a feladót. Idővel a legostobább fruska is fel tudta vázolni az elkövető személyiségrajzát, amely egyértelműen a fiatalemberre illett. Kínosak voltak az effajta lebukások. Legyünk inkább barátok, kérték tőle a rajongástól megszédült libák. Ő ilyenkor sebesen bólogatott, zavarában aznap cukor nélkül hajtotta fel a kávét, a könyvespolcon pedig Semprun művei közé helyezte a Száz év magányt...
Balla D. Károj: Megoldások például
Balla D. Károj: Lassú játszma, lassú tánc
Markó Béla: Vaktöltény
Markó Béla: Tűszúrások
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.