Szerző: HARGITAI MIKLÓS
2019.10.20.
Volt egy ígéret 2010-ben a morális rendszerváltásról – mára annyi maradt belőle, hogy „de Gyurcsányék is loptak”. Teljes joggal teszi föl a kérdést az egyszeri szavazó: „akkor tehát az elveszett szabadságért, a régiós leszakadásért, a zuhanó forintért, a kitántorgott százezrekért, az állami betegség- és butításügyért cserébe mindössze annyit kaptunk, hogy a baloldali tolvajokat jobboldali tolvajokra cserélhettük?”
Ez egy keresztény ország, az igazmondó miniszterelnök szavaiból tudjuk. Azt viszont immár a gyakorlatból, hogy a népesség igen nagy hányada néz pornót, abban az esetben mindenképp, ha ismert fideszes politikus a főszereplő. Legalább négy-ötmillió embernek lett meg napok alatt, hogy a nős Borkai Zsoltnak megvolt egy másik szőke hölgy – ez olyasfajta üzenet-célbajuttatási hatékonyság, amiről az állami sajtóval, az összes megyei lappal, Origóval, TV2-vel meg a foci- és Forma1-közvetítésekbe ékelt instant híradókkal együtt is csak álmodozni tud az állampárt.
Kommunikációval foglalkozó emberként azt gondolom, hogy méltatlanul alulértékeljük e rövidfilm hatását. Csak néhány momentum (a jó ízlés határain belül) arról, hogy mi van a képeken. 1. Viszonylag ritkán járok orgiákra, ezért megkérdeztem egy szexuálpszichológiával foglalkozó ismerőst, hogyan viselkedik ilyen helyzetben az, aki először csöppen bele a társas szexbe. A válasz: valahogy úgy, mint a kezdő nudista a textilfrei kempingben. Nos, akik látták, azt mesélik, hogy ez a fajta zavar sem Borkai Zsolton, sem a mellette gyurmázó úriemberen nem látszik, ami máris kizárja azt a fideszes narratívát, hogy egyszeri botlásról volt szó. Összeszokott, sokadjára együtt vigadó, egymás előtt minden gátlás nélkül meztelenkedő és koitáló csapatot mutatnak a világhírűvé vált képkockák. 2. Az is ugyanilyen beszédes, ami hiányzik: sem szenvedély, sem bűntudat nincs az arcokon. Mint egy szexjelenet Tarantinónál: a lány gondolatban talán keresztrejtvényt fejt, de mindenképpen máshol jár, a fiúk meg mintha vicceket mesélnének egymásnak. Valahogy másképp képzelem azt a helyzetet, amikor az esendő ember kísértésbe esik, és a lelkiismeretével vívott csatában elbukik. Itt bizony begyakorolt, sokadjára elpróbált szituációban kapták lencsevégre a magyar felnőttfilm szcéna új csillagait. Ezek a köztiszteletben álló politikus és nemzeti tőkés urak alkalmi oldalbordáikkal így szoktak mulatozni a pénzünkön - mármint a pénzünk azon a részén, amit még nem utaltak Luxemburgba.
Egy éles váltással fordítsuk most a kamerát és a mikrofont Magyarország kormányfője felé. Magabiztos, a saját igazságát évek óta kellő átéléssel hirdető politikust látunk/hallunk. A szemét tágra nyitja, a homloka ráncba gyűrődik, miközben megpróbál komoly maradni:
Kommunikációval foglalkozó emberként azt gondolom, hogy méltatlanul alulértékeljük e rövidfilm hatását. Csak néhány momentum (a jó ízlés határain belül) arról, hogy mi van a képeken. 1. Viszonylag ritkán járok orgiákra, ezért megkérdeztem egy szexuálpszichológiával foglalkozó ismerőst, hogyan viselkedik ilyen helyzetben az, aki először csöppen bele a társas szexbe. A válasz: valahogy úgy, mint a kezdő nudista a textilfrei kempingben. Nos, akik látták, azt mesélik, hogy ez a fajta zavar sem Borkai Zsolton, sem a mellette gyurmázó úriemberen nem látszik, ami máris kizárja azt a fideszes narratívát, hogy egyszeri botlásról volt szó. Összeszokott, sokadjára együtt vigadó, egymás előtt minden gátlás nélkül meztelenkedő és koitáló csapatot mutatnak a világhírűvé vált képkockák. 2. Az is ugyanilyen beszédes, ami hiányzik: sem szenvedély, sem bűntudat nincs az arcokon. Mint egy szexjelenet Tarantinónál: a lány gondolatban talán keresztrejtvényt fejt, de mindenképpen máshol jár, a fiúk meg mintha vicceket mesélnének egymásnak. Valahogy másképp képzelem azt a helyzetet, amikor az esendő ember kísértésbe esik, és a lelkiismeretével vívott csatában elbukik. Itt bizony begyakorolt, sokadjára elpróbált szituációban kapták lencsevégre a magyar felnőttfilm szcéna új csillagait. Ezek a köztiszteletben álló politikus és nemzeti tőkés urak alkalmi oldalbordáikkal így szoktak mulatozni a pénzünkön - mármint a pénzünk azon a részén, amit még nem utaltak Luxemburgba.
Egy éles váltással fordítsuk most a kamerát és a mikrofont Magyarország kormányfője felé. Magabiztos, a saját igazságát évek óta kellő átéléssel hirdető politikust látunk/hallunk. A szemét tágra nyitja, a homloka ráncba gyűrődik, miközben megpróbál komoly maradni:
„Nem véletlenül érezzük erkölcsi fölényben magunkat Nyugat-Európához képest.”
„Magyarország, ahogy régen, úgy most is, az európai kereszténység védőbástyája. Én vagyok a legkeresztényebb, tehát a legeurópaibb az európaiak között.”
„Nőjünk fel ehhez a küldetéshez, teremtsük meg magunknak és mutassuk meg a világnak, milyen is az igazi, mély és magasabb rendű élet, amelyet a keresztény szabadság eszményére építettünk.”
„Ezért kellett megtörténnie a második rendszerváltásnak 2010-ben (...) Keresztény rendszerváltás, ami kereszténydemokráciát eredményezett (…) Nyugaton el kell fogadniuk, hogy nekünk jogunk van a keresztény szabadság törvényei szerint berendezni az életünket.”...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.