A TARLÓS, A DÍSZPOLGÁR

HÍRKLIKK
Szerző: FÖLD S. PÉTER
2019.10.21.

Gesztusként értékelhetjük Karácsony Gergely főpolgármester minapi bejelentését, miszerint elődjének Tarlós Istvánnak díszpolgári címet javasol. Egy új politikai stílus megnyilvánulásával találkoztunk, ahol a politikai térfél két oldalán lévők nem ellenségei, hanem ellenfelei egymásnak. Ha úgy tetszik, Karácsony ezzel békejobbot nyújtott a másik oldalnak, egyúttal egy másfajta politizálás lehetőségeit is felvillantotta azok előtt, akik eddig csak ellenségképben tudtak gondolkodni. Ez az érem egyik oldala. A másik, hogy Tarlós István rászolgált-e arra, hogy Budapest díszpolgára legyen.

Valóban értékelhető gesztus Karácsonyé, talán több is annál, mert a háborúskodás végének a kezdetét jelentheti. Persze, csak abban az esetben, ha a másik fél - jelen esetben nem Tarlós Istvánra, hanem a Fideszre gondolunk – vevő az ilyen és ehhez hasonló üzenetekre. Felfogja, hogy az országnak nem az az érdeke, hogy az egymással szembenállók eltiporják a másikat, hazaárulónak, idegen hatalmak ügynökeinek, a magyar nemzet ellenségeinek nevezzék őket.

Ebben a tekintetben mindenképpen értékelendő Karácsony bejelentése. Másfelől viszont azoknak is vannak érveik, akik azt mondják, hogy Tarlós István nem érdemli meg, hogy egy világváros díszpolgára legyen. Nem azért, mintha olyan jellegű botrányok tapadnának a kezéhez, mint a fideszes vezetők közül sokaknak. Tarlós legjobb tudomásunk szerint nem lopott a budapestiek pénzéből, nem volt korrupt, nem főpolgármesteri pozíciójából próbált meggazdagodni, Ez persze normális viszonyok között nem volna érdem, legföljebb egy vállalható állapot, ám a magyarországi közélet jelen morális körülményei közepette értékelendő cselekedet...

ITT OLVASHATÓ