Szerző: BODNÁR JUDIT LOLA
2019.10.05.
Margaret Atwood egy valamiben nem árult zsákbamacskát A szolgálólány meséjével: hogy bármilyen erős és hatalmas is Gileád, előbb vagy utóbb el fog bukni. Addig viszont megnyomorít és elpusztít egész generációkat, ezért az öröm nem lehet teljes, amikor elbukik – de elbukik, mint ahogy egyetlen diktatúra sem élhet örökké, és egy napon minden zsarnoki rendszerre a régmúlt egy elfajzott időszakaként néz majd a történelem. Ez légyen, ami lelket ad, ahogy a költő mondaná, csak közben mégis csak jó lenne nem kerülni a rendszer vértanúi közé.
June, A szolgálólány meséje főhőse igazán megtett mindent ezért – no meg azért is, hogy azért a rendszer nagyon, nagyon mérges legyen rá. Amikor elköszöntünk tőle a kötet végén, nem tudtuk, mi vár rá. A Hulu tévésorozata ugyan kínált néhány alternatívát a folytatásra, de hogy azt a könyv szerzője, Margaret Atwood is úgy gondolta-e, arról eddig nem szólt a fáma, és most, a folytatás megjelenésével sem lett egyértelmű a válasz. Ugyanakkor
Atwood elegánsan megoldotta, hogy, mint a mesebeli okos lány, hozzon is ajándékot, meg nem is: a folytatás nem állítja, hogy a fejében is pontosan úgy folytatódott June története, ahogy a sorozatban láttuk, de nem is zárja ki a lehetőséget.
Ennek nagyon egyszerű módját választotta a szerző: nem A szolgálólány meséje vége után közvetlenül vesszük fel a fonalat, hanem nagyjából tizenöt évvel később, és nem is June-nal. Hogy pontosan kik a történet narrátorai, azt nem írhatom le, mert kolosszális spoiler lenne mind, legyen elég annyi, hogy három nőalak beszél, éspedig három olyan nő, akik más-más szemszögből, de első kézből tudnak mesélni arról, hogyan is alakult Gileád sorsa az után, hogy June-t elvitte az a bizonyos furgon, annál is inkább, mivel ők mindhárman tevékeny alakítói az állam történetének. Ez persze nem jelenti azt, hogy June-ról soha többé nem hallunk, és azt sem, hogy megragadunk ezen az idősíkon, hiszen a címből is sejthetően visszaemlékezések és tanúvallomások ezek, melyek Gileád első napjaitól annak érett működéséig egész sokat le tudnak fedni a történtekből, nyilván a maguk személyes szűrőjén keresztül...
Ennek nagyon egyszerű módját választotta a szerző: nem A szolgálólány meséje vége után közvetlenül vesszük fel a fonalat, hanem nagyjából tizenöt évvel később, és nem is June-nal. Hogy pontosan kik a történet narrátorai, azt nem írhatom le, mert kolosszális spoiler lenne mind, legyen elég annyi, hogy három nőalak beszél, éspedig három olyan nő, akik más-más szemszögből, de első kézből tudnak mesélni arról, hogyan is alakult Gileád sorsa az után, hogy June-t elvitte az a bizonyos furgon, annál is inkább, mivel ők mindhárman tevékeny alakítói az állam történetének. Ez persze nem jelenti azt, hogy June-ról soha többé nem hallunk, és azt sem, hogy megragadunk ezen az idősíkon, hiszen a címből is sejthetően visszaemlékezések és tanúvallomások ezek, melyek Gileád első napjaitól annak érett működéséig egész sokat le tudnak fedni a történtekből, nyilván a maguk személyes szűrőjén keresztül...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.