Szerző: másikszempont
2019.10.15.
Az LGT-vel szólva: mindenki másképp csinálja, beleértve a gondolkodást is. Mérő Lászlóval szólva pedig mindenki másképp egyforma. Az alábbiakban azt próbálom körbejárni, hogy mi, emberek hogyan gondolkodunk és miért úgy, ahogy?
Célom, hogy néhány gondolatébresztő támpontot adjak, amelyekkel jobban megérthetjük a mai magyar közbeszéd, közhangulat, közérzet kialakítására érdemben ható közszereplők egyéni és rendszerszintű működését. A témáról rengeteget lehet írni, amit én most két részre osztva teszek meg.
Gondolkodásunkat két tényező kölcsönös küzdelme alakítja. Leegyszerűsítve az egyiket ösztönnek (primitív én), a másik tudatnak (felsőbb én) nevezném. Az ösztönök összessége bennünk él amióta csak kifejlődött az ember (Homo sapiens), vagy 300 ezer éve. Ösztöneink fő célja az egyed- és fajfenntartás. A kb. 30 ezer éves tudatunk (Homo sapiens sapiens) viszont itt él velünk a mindennapokban a XXI. században is, és pillanatonként kap új és új információingert a környezetéből. Tudatunk fő célja a racionális gondolkodáson alapuló és azonnali alkalmazkodás a környezetéhez, amihez a minél tökéletesebb valóságérzékelés, megismerés vezet.
Mondhatjuk, hogy ösztöneink statikus készletből dolgoznak, tudatunk viszont folyamatosan fejlődve, a való időben alkalmazkodik a valósághoz. Belénk van kódolva tehát kettőjük érdekkonfliktusa, hisz rengeteg olyan eset van, amikor ösztönünk és tudatunk mást akar. Ráadásul az ösztön a csordaszellemmel erősödik, a tudás az egyéni tapasztalással a fejlődés után vágyik. Az ösztönt nem érdekli az igazság(osság), csak az, hogy hihedelmei, beleívódott céljai helyessége, az ön- és fajfenntartás biztosítása megerősítést kapjon.
A kötélhúzás kettőjük közt folyamatos. Hogy éppen melyik az erősebb, az attól függ, hogy a tudat mennyire tudja kontroll alatt tartani az ösztönt. Felsőbb énünknek különböző szintekből álló értékrendszere van, amelyek közül a legfelső szinten a „szent értékek” vannak, amihez a végsőkig ragaszkodik (pl. igazság(osság)), aztán az alapértékek, amelyek a mindennapokban útmutatók, majd a kevésbé fontos dolgok, végül az olyan dolgok, amelyeket eseti alapon fogad el, mint például az ösztön.
Az ösztön értékrendszere pont fordított sorrendű, számára elsődleges fontosságú a benne lévő hiedelmek megerősítése, mely hiedelmek beléívódtak a környezetéből kapott megerősítő visszajelzések alapján, és megerősítik az ön- és fajfenntartást, az igazság(osság) viszont fontosságban számára csak az utolsó szempontok között van. Ezért van köztük az érdekkonfliktus és állandó kötélhúzás...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.