Szerző: HAJDÚ TÍMEA
2019.09.29.
Az Egyesült Államok harminc éve nem találja a helyét az új világrendben. A hidegháborút követően, néhány rövid éven át úgy tűnt, hegemónként uralhatja a világpolitikát. Azonban gyorsan kiderült, hogy pozíciója veszélyeztetett, hiszen a kétpólusú világ megszűnésével olyan új nagyhatalmi aspiránsok jelentek meg, mint Kína vagy akár India, s fenyegetni kezdték az amerikai dominanciát. Bill Clinton adminisztrációja a dominancia bűvöletében sok szempontból bizonytalan külpolitikát folytatott. Maga Clinton úgy viselkedett, mint a király, aki nem tud mit kezdeni a hatalommal, így inkább nem él vele. Mind a ruandai népirtáskor, mind a délszláv válság éveiben húzódozott a beavatkozástól, majd Oszáma bin Ládent sem iktatta ki, amikor még lett volna rá lehetősége.
A bizonytalanságot követte 2001. szeptember 11. és George W. Bush afganisztáni, majd iraki válasza. A hangok, amelyek Amerika vezető szerepének a végét jósolták, elkezdtek felerősödni. Barack Obama konferenciadiplomáciája és többek szerint elhibázott közel-keleti politikája tovább gyengítette az Egyesült Államok pozícióját. Ahogy Henry Kissinger megírta az 1994-es Diplomácia bevezetőjében, „a most kialakuló világrendben az az új tény, hogy az Egyesült Államok első ízben nem vonulhat vissza a világtól, de nem is irányíthatja”...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.