VIADUKT

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: VÁNCSA ISTVÁN
2019.09.13.

...Kötcsén állítólag a Budapestet Kolozsvárral összekötő szuper­gyors vasútvonalról beszélt. Nem említette ugyan, de valószínű, hogy a Gellérthegy és a Királyhágó közötti szakaszt viadukt fogja átívelni. Alagútfúrásra már gyérebb lehetőség mutatkozik, de hiba volna elfe­lednünk, hogy a magyar ember találékonysága minden elképzelést fe­lülmúl, kiváltképp akkor, ha nemzetépítésről van szó. A Budapest–Kolozsvár szuperexpressz ebbe a kategóriába tartozik, a Budapest–Belgrád vasútvonal meg pláne, függetlenül attól, hogy azt a kínaiak ta­lálták ki, ők szorgalmazták, de már őket se érdekli. Nem gond, majd mi megcsináljuk. Sokba kerül, viszont nem éri meg.

Más lényegbevágó bejelentésről nincs hír, és ez így van rendjén. Gazdánk tíz évvel ezelőtt Kötcsén deklarálta, hogy megválasztását kö­vetően pártállami diktatúrát fog bevezetni, az meg is valósult, de úgy, hogy bele van építve a hűbéri rendszer, sőt bizonyos fokig a teokrácia is.

Más kurrens áru már nincs a polcokon.

Kötcse tehát egyfajta rítussá vált, ám az igazi rítus fontos tartal­makat közvetít. Az udvari értelmiség felé például azt, hogy jó alattva­lók vagytok, jöhettek Kötcsére, beszélhettek baromságokat. Az udvari értelmiség ezt kitüntetésnek veszi, ahogy az is, elmegy és hozza, amit várnak tőle. Az udvari színész például avval a mély értelmű kijelentés­sel áll elő, mely szerint klímaváltozás tárgyában csak akkor születik megoldás, ha a természetvédelem mellett a teremtésvédelemről is be­szélni fogunk. Az udvari értelmiség okos, ezért van helye a trón körül.

Gazdánk az összejövetelt egy közkeletű netes bölcsesség (it’s not the size of the dog in the fight; it’s the size of the fight in the dog) magyarított változatával zárta. Nem baj, ha csökött a kutya, csak har­cias legyen. Ez nem az ő magyarítása, hanem az enyém. Az evvel ös­szefüggő tapasztalat dettó.

Bő negyven évvel ezelőtt Busó nevű fiatal óriás schnauzeremmel jártam az utcákat, időnként szembe jött velünk egy Hurka nevű törpe tacskó, amely viszont már korosodott, s így a nála hússzor nagyobb Busót minden alkalommal lebarmolta. Közben telt-múlt az idő, Busó egyszer csak ráébredt, hogy ő immár nagykorú, helyre kell tolnia a ki­zökkent időt. Megint jött Hurka a maga őrmester tempójával, Busó pe­dig ki­emelte őt a fűből, meglóbálta, elhajította. A rabiátus egyed több mé­ternyi repülés után landolt az árokban, további magyarázatra nem volt szükség.

Vagyis a törpe tacskó pofátlan agresszivitása addig működik, amíg a környezet ennek bedől. Amikor már nem, akkor kijózanító ha­tású pillanatok, majd a nagy felismerések órái következnek. Végül az öregkor egyszerű örömei.

ITT OLVASHATÓ

ÉLET ÉS IRODALOM 2019/37. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (1. RÉSZ)

ÉLET ÉS IRODALOM 2019/37. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (2. RÉSZ)