Szerző: KÁLNOKI KIS ATTILA
2019.09.22.
Nemrég felhívta a fiamat egy ismert újságíró, azon kevesek egyike, aki még ért a röplabdához, mondván, szakmai értékelést szeretne tőlem a Savaria Kupa és az Eb után. Laci fiam megbeszélte vele, oda visz, amikor és ahova szeretné. Hamarosan újra csörgött a telefonja, megint az újságíró jelentkezett és közölte: „Elnézést Gabi nénitől, de a közismerten kendőzetlen, kritikus véleménye miatt mégsem akarja a lapvezetés, hogy nyilatkozzon.”
Újra ott tartunk, hogy nem illik bírálni, kritizálni. Hát ez milyen hülyeség?
A sportban alapvetés, mindenki hibázik. Én is elkövettem eleget. De az hibázik a legnagyobbat, aki nem őszinte. Kritika nélkül nincs fejlődés. A szakmai baklövéseket nyíltan, egymással szembenézve kell kielemezni – végül is abból tanul az ember –, majd sok munkával kijavítani. Manapság nincs nyitottság a külvilágra, a más véleményre. Ez struccpolitika.
Mi minden torna után összeültünk a válogatott edzőtársakkal, oroszokkal, amerikaiakkal, ázsiaiakkal, és megosztottuk egymással a tapasztalatainkat. Ehhez képest most féltékenység van egymás munkája iránt. Inkább elkendőzik, meg mindenféle misztikus megvilágításba próbálják helyezni teljesítményt. Nemhogy kifelé, de befelé sem ismerik el a hibát. Nincsenek következmények. Baromság.
A budapesti röplabda Európa-bajnokságon látott játékot sem nevezzük a nevén. Kvalifikálni sem kellett magunkat, eleve bent voltunk rendezőként, gyakorlatilag csak tovább kellett volna jutni a 16 közé, ez sem sikerült, ami pocsék. Szégyenteljes. A zuhanyhíradó szerint Jan De Brandt, a válogatott belga szövetségi kapitánya ennek ellenére felfelé bukik, állítólag szakmai igazgató lesz. Ki érti ezt?
Hogy én miért nem félek megmondani az őszinte véleményemet, vagy ha úgy jobban tetszik a szakmai kritikámat? Ennek a megértéséhez elmesélem a történetemet...
Mi minden torna után összeültünk a válogatott edzőtársakkal, oroszokkal, amerikaiakkal, ázsiaiakkal, és megosztottuk egymással a tapasztalatainkat. Ehhez képest most féltékenység van egymás munkája iránt. Inkább elkendőzik, meg mindenféle misztikus megvilágításba próbálják helyezni teljesítményt. Nemhogy kifelé, de befelé sem ismerik el a hibát. Nincsenek következmények. Baromság.
A budapesti röplabda Európa-bajnokságon látott játékot sem nevezzük a nevén. Kvalifikálni sem kellett magunkat, eleve bent voltunk rendezőként, gyakorlatilag csak tovább kellett volna jutni a 16 közé, ez sem sikerült, ami pocsék. Szégyenteljes. A zuhanyhíradó szerint Jan De Brandt, a válogatott belga szövetségi kapitánya ennek ellenére felfelé bukik, állítólag szakmai igazgató lesz. Ki érti ezt?
Hogy én miért nem félek megmondani az őszinte véleményemet, vagy ha úgy jobban tetszik a szakmai kritikámat? Ennek a megértéséhez elmesélem a történetemet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.