SZEPTEMBER 13.

168 ÓRA
Szerző: SZÜDI JÁNOS
2019.09.02.

Augusztus utolsó napján a középiskolás diákok maroknyi csoportja próbálta a nagyvilág tudtára adni, hogy érzik, a hatalom az ő lehetőségeiket, esélyeiket lopja el, amikor az oktatást az állam szolgálatába állítja. A Kossuth téren nem voltak elegen ahhoz, hogy jelenlétükkel aggodalmat keltsenek azokban, akik hitbizományként kezelik a tudáshoz való hozzáférés jogát. A Kossuth téren nem voltak annyian, hogy fellobbanjon a remény legkisebb lángja, lesz még tavasz, lesz még tanszabadság ebben az országban. Mégis, jó volt ott lenni, mert végre fiatalok, mondhatni gyermekek mondták ki bájos őszinteséggel, nem kérnek a kormányzat tantervi és tankönyvi diktatúrájából, hasznos, alkalmazható ismeretekre szeretnének szert tenni az iskolában. Nem csak önmagukért, hanem az utánuk jövőkért is szót emeltek. Nem csak önmagukért, tanáraikért is szót emeltek. A diákok az ország sorsáért emelték fel hangjukat. Azzal zárták összejövetelüket a szervezők, hogy szeptember 13-án nem mennek iskolába, „sztrájkolnak” a szülői jogokért, a tanulói jogokért, a szabad oktatásért, a túlterhelt tanáraikért.

A téren megjelent diákok igazi bátorságról tettek tanúbizonyságot. Nem törődtek az intő példákkal, amikor az igazgató megtorolta a bátor véleménynyilvánítást. Nem mérlegelték annak lehetőségét, hogy távollétüket igazolatlan mulasztásként regisztrálják az iskolában. Nem mérlegelték annak lehetőségét sem, hogy a tanköteles tanulót az utcán fülön csípheti a rendőr, és az igazgató elé vezetheti.

Léptek, mert tudták, itt a cselekvés pillanata...

ITT OLVASHATÓ