Szerző: ILLE ISTVÁN
2019.09.22.
Érdekesen értelmezi Kövér a szekularizációt. Úgy véli, hogy az egyházi közösségek, papok és lelkészek felelőssége, hogy a hívek a megfelelő kereszténydemokrata pártra szavazzanak. Nem kétséges, hogy mire célzott.
Csakhogy, akad itt egy kis bibi: a Fidesz nem kereszténydemokrata. Nevében és céljaiban is e tárgyban a KDNP az illetékes. Az azonban, mint párt, nem létezik, csak a címkét hordozza. Indulni se indul önállóan sehol, hacsak nem a Keleti-pályaudvaron.
Kövér szerint – hogy honnan a bánatból tudja, kérdéses – a katolikus papoknál gyakran előfordul, hogy a szószékről osztják a meglehetősen érdekes igét: holnap választás van, de aki nem jó felé szavaz, az a következő héten ne jöjjön templomba, csak miután többször, jó alaposan meggyónt.
Ezzel két bajom is van. Az egyik: honnan tudja egy pap, hogy híve hová is szavazott? Ez talán a gyónás tárgya, aminek alapja – tudomásom szerint – a Tízparancsolat és az azon alapuló erkölcsi tanítás, és nem az állampárti elvárás? Ráadásul, ha nem jó felé szavazott, a pap milyen alapon ad neki feloldozást? Milyen bűnt követett el, és mi a penitenciája? Akkor mi van, ha a pap nem ad feloldozást? Bűnben fog élni, tán még utolsó kenetet és egyházi temetést sem fog kapni, a temető árkában lesz végső nyughelye?
A másik: ha nem mehet templomba, hol a bánatban gyónhatja meg fertelmes bűnét? Suttogja az esti szélbe, vagy a plébános úr ablaka alatt rebegje el?
A plébánosok dolga híveik politikai orientációjának irányítása, vagy mifene? Igaz, egy józsefvárosi plébános nyíltan a fideszes polgármester jelölt mellett kampányol. Mégis, mi köze hozzá?
...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.