SZABAD SZEMMEL: VON DER LEYEN TÚL SOK ENGEDMÉNYT TETT, DE LASSAN RÁJÖN, HOGY JOBB AZ ÓVATOSSÁG

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: SZELESTEY LAJOS
2019.09.23.

Frankfurter Rundschau 

A svéd EU-miniszter amellett van, hogy léptessék életbe a menedékkérők kötelező átvételét, és ennek érdekében szükségesnek tartja, hogy fejtsenek ki nyomást Magyarországra és Lengyelországra. Hans Dahlgren azzal érvel, hogy az illiberális kormányok sem utasíthatják el a segítségnyújtást. De ha mégis megtagadnák, akkor Brüsszelben egyszerűen el kell zárni számukra a pénzcsapot. Egészen odáig, amikor már fáj. Hozzátette, hogy minél előbb megállapodásra kell jutni az egységes rendszer ügyében, még mielőtt kitör az újabb menekültválság. És egyetlen tagállam sem vonhatja ki magát a felelősség alól. Újra és újra beszélni kell arról, hogy a szolidaritás, illetve a terhek megosztása alapérték az unióban. Mindenkinek tartania kell magát hozzá, mert az EU csak így működik. A téma megvitatására alkalmat nyújtanak a tárgyalások a következő hosszú távú közösségi költségvetésről. A miniszter hangsúlyozta, hogy ez nem fenyegetés akar lenni, viszont sok európai adófizető kérdezi immár, hogy miért kapnának az ellenkező kormányok annyi támogatást, mint idáig, amikor nem hajlandóak menedékkérőket befogadni. Tisztában van vele persze, hogy itt egyhangú döntésre van szükség, de ettől még napirenden kell tartani a kérdést. Svédország azt szorgalmazza, hogy átfogó szabályozás szükséges, ezért nem is lesz ott ma Máltán, ahol több tagállam belügyminiszterei átmeneti egyezséget igyekszik tető alá hozni a tengeren kimentett menekültek elosztására.

Foreign Policy 

Lehet, hogy von der Leyen túl sok engedményt tett Kelet-Európának, de lassan rájön, hogy jobb az óvatosság – hangsúlyozza tanulmányában Susi Dennison, az Európai Külkapcsolati Tanács elemzője. Hogy nem kis alkudozás eredményeként éppen őt szemelték ki a következő Bizottság vezetésére, az abból fakadt, hogy biztonságos jelöltnek gondolták. Megválasztását olyan, meglehetősen különböző államok nyilvánították saját sikerüknek, mint Macron Franciaországa, illetve Orbán Magyarországa. És a politikus biztonsági játszmát mutatott be a posztok elosztásánál. De ez még visszaüthet, mert Brüsszelnek az eddigiekhez képest radikálisan mást kellene csinálnia, figyelembe véve a terhek elosztása körüli tehetetlenséget, vagy hogy a Juncker vezette testület mennyire lassan reagált, amikor Magyarország és Lengyelország egyértelműen megszegte a közös értékeket. Az kezdettől fogva világos volt, hogy a jövőben a klímaváltozás és a migráció lesz a két fő téma. Okos húzásnak kell tekinteni, hogy az elsővel Timmermans foglalkozik majd. Viszont a 2. terület már több okot ad az aggodalomra. Ugyanis von der Leyen a bevándorlást összevonta a biztonsággal, az elnevezés: az európai életmód védelme pedig valószínűleg gesztus Közép- és Kelet-Európa számára, ahonnan több kormány is aggályát fejezte ki a bevándorlás kulturális hatásai miatt. Ugyanakkor a formálódó javaslat nagyon is emlékeztet a kvóta csomagra, amely 3 éve nem vált be. De még ennél is súlyosabb, már ha a migráció nem volna elegendő, hogy a belső népvándorlás előreláthatólag csak még jobban megosztja az EU-t. A Bizottság leendő elnöke idáig kimaradt a jogállami torzsalkodásból, vagyis abból, hogy a magyar és a lengyel kormány, illetve szövetségeseik erősen ellenálltak a jogállami eljárás megindításának a demokrácia, illetve az igazságszolgáltatás függetlenségének megsértése kapcsán. Más tagok féltek attól, hogy ha túl kemények lesznek, akkor az érintett államokban csak a hivatalos retorika kezére játszanak, mármint hogy ezek az országok valójában áldozatok. A területnek egy keleti és egy nyugati gazdája lesz, a cseh Jourová és a belga Reynders személyében, de tartani kell attól, hogy ily módon megrekednek a dolgok. Trócsányi László kinevezése pedig értetlenséget váltott ki. Főleg a szociáldemokraták és a zöldek kérdezik, hogy alkalmas-e a bővítési feladatok intézésére olyasvalaki, akinek a kormánya ellen jogállami eljárás folyik. Ha a Bizottság nem kezeli óvatosan a problémát, akkor felvetődhet, hogy igazából mit is képvisel az EU. Mindent egybevetve ha Európa előre akar lépni, akkor nem térhet ki e nehéz, megosztó kérdések elől. Majd meglátjuk, felkészült-e von der Leyen és csapata, hogy szemtől szembe megbirkózzon ezekkel a gondokkal.

Guardian 

A művészet megfojtása a tekintélyelvű rendszerekben része a kisebbségek démonizálásának – mutat rá Elif Safak, aki író és politológus, és akinek legújabb könyvét Angliában az egyik legnagyobb irodalmi elismerésnek számító Booker-díjra jelölték. Megállapítja, hogy a nő- és meleggyűlölet mellett az ilyen kormányok eszközül használják a cenzúrát is. Példaként említi, hogy Magyarországon meleg propaganda vádjával idő előtt leveszik a műsorról az Operában a Billy Elliotot. Továbbá a Figyelő nyilvánosságra hozta azok névsorát, akik tudósként a gendertudománnyal foglalkoznak. Majd meg is tiltották ennek a szakágnak az oktatását. De a melegellenes propaganda sokszor együtt jár a migráció elutasításával. A művészet egyre inkább új kultúrharc középpontjába kerül, erősödik a vakbuzgóság. A nemi kisebbségek jogainak és az idevágó irodalomnak az elnyomása elválaszthatatlan attól, hogy az ilyen kormányok a hagyományos családi értékeket hirdetik. Bizonyos államokban a közízlésre hivatkozva cenzúrázzák az ilyen műalkotásokat, illetve írásokat. Oroszországban például ilyen okokból betiltottak egy színdarabot, de hasonló kampány zajlik Lengyelországban is az LGBT-közösség ellen. Vagyis a helyzet mindenütt az, hogy a másság, valamint a nők elleni fellépés szervesen kapcsolódik a populista nacionalizmus, illetve tekintélyelvűség megerősödéséhez. A cenzúra hozzátartozik a szexuális kisebbségek, a migránsok és az értelmiség elleni gyűlölethez és hátrányos megkülönböztetéshez. Így azután a művészek és írók olyan országokban sem hallgathatnak, amelyekre nem terjed ki a jelenség...

ITT OLVASHATÓ