2019. szeptember 12., csütörtök

SZABAD SZEMMEL: NÉGY BIZTOSJELÖLT KÉNYTELEN RESZKETVE VÁRNI A STRASBOURGI MEGHALLGATÁST, KÖZÉJÜK TARTOZIK TRÓCSÁNYI IS

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: SZELESTEY lAJOS
2019.09.12.


Bloomberg 

Az elemzés szerint úgy tűnik, hogy végéhez közeledik az időszak, amikor az unió határozottan szembeszáll a nacionalista és populista kelet-európai kormányokkal. Jourová lesz illetékes a normák és az átláthatóság ügyében, ami nagy ajándék a Visegrádi Csoportnak, miután von der Leyen a négyeknek köszönheti a kinevezését. A terület eddigi gazdája, Timmermans ugyanis fáradhatatlanul ösztökélte a keleti tagokat, hogy tartsák be a jogállamiságot, egy sor akciót kezdeményezett a magyar és lengyel jogi reformok miatt. Az utód azonban aligha lesz képes ugyanezen a pályán továbbhaladni, hiszen az tönkre tenné Csehország jó kapcsolatát a másik három állammal. A bizottsági elnök másik két ajándéka a térségnek az, hogy a lengyelek kapták az igen fontos agrárportfóliót, illetve Trócsányi felel majd a bővítésért. Tehát az a valaki ügyködik a nyugat-balkáni országok felvételén, aki jogilag igazolta, hogy Orbán kerítést építtetett a szerb és horvát határon. A jelek szerint a csatlakozás tényleg nem fontos von der Leyen számára. A leendő bizottság belső munkamegosztása azt mutatja, hogy Brüsszel a következő öt évben kevesebbet akar foglalkozni az értékekkel és a jogállammal, illetve a gazdasági felzárkóztatással, sokkal inkább a szakpolitikára összpontosít majd. Még akkor is, ha egy sor biztosi feladatkörről e pillanatban nem lehet tudni, hogy a hangzatos elnevezésen túl mit is takar. A végrehajtó testület vezetőjének azonban szem előtt kell tartania a szervezeten belüli erőegyensúlyt, és el kell kerülnie, hogy felingerelje a nagy pártcsaládokat. Ily módon a kisebb nemzetek üveggolyókat kaptak, hacsak nem tagjai valamelyik fontos frakciónak. Mindazonáltal e pillanatban mindenki, aki számít, kellő mértékben boldog. Ha ez volt von der Leyen célja, akkor jól csinálta.

Az újság úgy tudja, hogy a frakciók közti ellentétek miatt négy biztosjelölt kénytelen reszketve várni a strasbourgi meghallgatást, közéjük tartozik Trócsányi László is. A gyakorlat azt mutatja, hogy az EP idáig mindig elutasította valamelyik poszt várományosát. Öt éve majdnem ez lett Navracsics Tibor sorsa is. Ezúttal a bosszú mozgatta láncreakció folytán akár négyen is elbukhatnak von der Leyen csapatából. Akkor pedig lehet új embereket keresni, miközben igen csak nehéz megtalálni a politikai és földrajzi egyensúlyt a Bizottság megfelelő összetételéhez. Sőt, akár még január 1-ig elhúzódhat, mire a testület hivatalba tud lépni, noha olyan feladatokat kell(ene) sürgősen levezényelni, mint a Brexit és az új hosszú távú költségvetés jóváhagyása. A feszültség főként a Néppárt és a szociáldemokraták súlyos súrlódásaiból fakad, ennek pedig elsőszámú oka a magyar és a román helyzet. Bizalmas források szerint ezúttal mindegyik pártcsalád ragaszkodik a saját jelöltjeihez, és ha azok hoppon maradnak, akkor várható az ellencsapás. Ráadásul a kiválasztottak között mind a konzervatív, mind a baloldalon akadnak olyanok, akiket bőven van miért támadni. Trócsányi, Orbán bizalmasa és az alaptörvény átírásának főcsővezetője éppen ilyen, de hasonló cipőben jár román, lengyel és francia kollégája is. Viszont a javukra válik, hogy a Fidesznek 13 képviselője van az EPP-ben, a román szociáldemokraták pedig 10 embert delegálhattak a saját pártcsaládjukba. Mindkét szám sokat nyom a latban. A francia politikus ugyanakkor Macron favoritja. Ezek után alighanem csekély a hajlandóság, hogy ilyen fontos jelölteket elgáncsoljanak és iszapbirkózás robbanjon ki.

FT 

Radikalizálódott a jobboldali populizmus, az ilyen kormányok egytől egyik a szélsőség irányába tolódtak el, miután hatalomra kerültek, legyen szó akár Angliáról, az USÁ-ról, Brazíliáról vagy Magyarországról – mutat rá az elemzés. Hogy miért, azt a kérdés egyik legkiválóbb szakértője, a Georgia-i Egyetemen tanító Cas Mudde azzal magyarázza, hogy amint megszületett a választás vagy a népszavazás eredménye, gyorsan valóra kell váltani a közakaratot. A populistákat nem érdeklik a demokratikus finomságok, mint például a kisebbségi jogok, a hatalmi ágak szétválasztása, vagy éppen a jogállam. A tekintélyelvű populisták abból indulnak ki, hogy rendkívüli állapot közepette kell cselekedniük. És aki gátolja a népet, azt le kell söpörni a színről. Ehhez egyre inkább a magyar modellt veszik alapul, hiszen a Fidesz foglyul ejtette az igazságszolgáltatást és a sajtót, megalkotta az évszázad első populista, radikális államát. A Brexit hívei ugyanezen az illiberális ösvényen haladnak. A vitákat mindenütt kezdik eluralni a populista témák, mint a bevándorlás, az iszlámellenesség és az elit elutasítása. Ebből azután az a látszat kerekedik ki, mintha ezeket a gondokat sürgősen orvosolni kellene. A róluk szóló sajtóhírek az éltető oxigént jelentik számukra. A rivális pártok közben átveszik a demagógok nyelvét. Trollok gondoskodnak arról a közösségi hálón, hogy a populista mondandó az érdeklődés homlokterében maradjon. Következésképpen a nem létező menekültválság előnyt élvez a klímaváltozással szemben. Főleg miután kiderült, hogy a riogatás több voksot hoz, mint például a gazdasági kérdések taglalása. A populizmus felbátorítja az addig marginális szélsőjobbot. A publicitás segítségével azután ezek az erők bekerülnek a politika fő áramlatába. A „nagy lakosságcsere” összeesküvés elmélete feltüzeli a szavazókat. Merthogy az a látszat, hogy az emberek vagy visszavágnak, vagy eltűnnek a színről. A liberálisok és bevándorlók eközben halálos fenyegetéseket kapnak, de nyugodtan gondolhatunk itt a christchurchi vagy az el pasói mészárlásra, illetve már politikai gyilkosságokra is akadt több példa. Ezzel párhuzamosan több államban is az „egyik szemére vak” a titkosszolgálat és a rendőrség. Hajszolják az iszlám terroristákat, viszont nem bántják a szélsőjobbosokat. A populistáknak egyre radikálisabb nyelvet kell használniuk, hogy ébren tartsák maguk iránt a figyelmet. Segít nekik, hogy Trump és Putyin a világon mindenütt védi a szélsőjobbot. Hogy mi várható ezek után? Egyfelől folytatódhat a radikalizálódás és ehhez jól jöhet, ha újból kiéleződik a menekültválság. Az ugyanis új energiát adna a demagógiának. De egy új iszlám terrortámadás szintén beindíthatja az erőszak spirálját, ahogyan az egykor Weimarban is történt. A derűlátó forgatókönyv ezzel szemben az, hogy szépen elhal a jobboldali populizmus, mivel az az esetek többségében idős embereket gyűjt a zászlója alá...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.