Szerző: PuPu
2019.09.21.
Az Országgyűlés éppen olyanná silányodott, mint a Kádár korban volt, azzal a differenciával, hogy mostanában nem bíbelődnek a törvények előkészítésével, nincs társadalmi vita, ma már fórumok sincsenek, melyeken meg lehetne vitatni a törvényjavaslatokat, merthogy javaslatok sincsenek, csak egyéni képviselői indítványok, hatástanulmányok nélkül.
Az értelmiség krémje - Németh Szilárd, esetleg Kósa Lali - beterjeszt, a Parlament elfogad oszt kuss!
A rendszerváltás előtt - igaz, a pártállam keretei között - voltak mindenféle fórumok, a nyolcszázezer MSZMP tag véleményt formálhatott, horribile dictu a véleményét figyelembe is vették és beépítették a törvénykezésbe, a nagy társadalmi szervezetek véleményezték a javaslatokat, szakszervezetek, a különféle szakmai szervezetek, Tudományos Akadémia kifejthették nézeteiket a tervezetekkel kapcsolatban - igaz léteztek nyilvános tervezetek.
Fejlődött a társadalom a rendszerváltás óta?
Javult az egyes társadalmi csoportok helyzete?
Egynek feltétlenül: a felső középosztálynak javult, merthogy a mai kurzus ezt a társadalmi réteget tekinti bázisának, ők azok, akik az asztal lábánál boldogan zabálják az odavetett csontokat, merthogy nekik az is elég.
Nyertesnek tekintik magukat és nem érzik, hogy milyen veszélyes ez a játék.
A magyar falu gyakorlatilag halott, a nyugdíjas paraszt fogalmát bátran ki lehet vezetni az értelmező szótárból, a nagycsaládosok fogalmát is bátran behelyettesíthetjük a felső-középosztály nyúlanyóival, apu leírhatja az adójából szexuális tornamutatványainak hozadékát, a többi meg a cseléd dolga.
Hogy az emberek itt egyenlőek lennének?
Ugyan már!
A társadalom mára visszafordíthatatlanul szétszakadt, a felső kasztba tartozók élik a maguk elkülönített és az átlagember számára elképzelhetetlen színvonalú életét, a középosztály meg abban a hitben ringatja magát, hogy attól, hogy ő megél, minden rendben van, és kézzel-lábbal iparkodik elhatárolni magát a nyomorultaktól, merthogy azok miért nem dolgoznak, ugye.
Pedig a szétszakadt, atomjaira hullott társadalom komoly veszélyeket rejt, a karib-tengeri modell, melyben négyméteres kerítések mögött őr ül a kert közepén, puskával a kezében nincs túl távol társadalmunktól.
És lehet ugyan a nincsteleneket egymás ellen fordítani, de ez csak ideig-óráig kivitelezhető.
Aztán az is kérdéses, mikor jön el az a pont, mikor saját őreik tesznek pontot vezetőik pályafutására, van erre elég példa a történelemben a pretoriánus gárdától kezdve a különféle forradalmakig.
Jobb ma gyereknek lenni?
Lebutított oktatással maximum a betanított munkás léte felé haladni nem valami túlzott élvezet, a szülő pedig bátran kalkulálhat azzal, hogy a gyermeke soha nem tud kilépni a csicska-létből.
A cseléd gyerekéből cseléd lesz.
Merthogy például a felsőoktatás felvételi követelményébe beépített nyelvvizsga kimondottan azt a célt szolgálja, hogy a pórnép pereputtyát távol tartsák a tudástól, hiszen a keresetek nem teszik lehetővé, hogy a drága nyelvoktatást az "alsóbb néprétegek" megfizessék.
És így tovább, lehetne a példákat még sorolni, miközben épülnek a stadionok, Orbán olimpiát akar rendezni, minden aggály nélkül lesöpörte Budapest térképéről a műemléki értéket képviselő Népstadiont, mint a mesebeli Fanyüvő irtja a főváros fáit, és olyan helyre kis diktatúrát rittyentett, mely Kádár korában legfeljebb az utópiák birodalmában létezett.
Az is diktatúra volt persze, de tízmillió magyar diktatúrája, a mai meg tízezeré.,
1956 után kétszázezer ember ment világgá, zöme gazdasági okokból, mostanság meg hétszázezer, úgy, hogy a kutya se ugatott utána.
A rendszerváltás során mindenki jobbat várt, de a népi bölcsesség - jobb sose jön - már megint beigazolódott.
Igaz, ma utazhatsz - ha van rá pénzed.
Tanulhatsz - ha van rá pénzed.
Gyógyíttathatod magad - ha van rá pénzed.
Lakásod is lehet - ha van rá pénzed.
Pénz beszél - a kutya ugat.
Ennyit Petőfiről meg a magyar nép fékezett habzású farkasairól...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.