Szerző: SZÜDI JÁNOS
2019.09.22.
A következő bekezdésben közölt törvényszöveg elolvasása után senki ne essen kétségbe, ne cserélje le a szemüvegét, ne jelentkezzen be az orvoshoz, ne küldje vissza a diplomáját a kibocsátójához csupán azért, mert nem érti, ami le van írva. Nem az olvasó a diszlexiás, a szöveg készítője nincs tisztában a jogszabálykészítés alapvető követelményével: a norma szövege legyen világos és közérthető. Mellékesen az sem baj, ha megfelel a magyar nyelv helyesírási szabályainak.
Vajon a köznevelésről szóló törvény [Nkt.] 2019. júliusi módosításával újraírt 45. § (8) bekezdése teljesíti-e ezeket a követelményeket? Nézzük a szöveget: „A hivatal gondoskodik az óvodai nevelésben részvételre kötelezettek és a tankötelesek nyilvántartásáról, a nyilvántartásból adatot közöl a területileg illetékes kötelező felvételt biztosító óvodák, iskolák fenntartói számára. A felmentést engedélyező szerv hivatalból, valamint a hivatal jelzése alapján elrendeli és felügyeli az óvodába járási kötelezettség és a tankötelezettség teljesítését, a szakértői vizsgálatokon való megjelenést.”
Aki első olvasásra megérti, miről van szó, az elmondhatja magáról, jártas a köznevelés teljes joganyagában. Miután egy ilyen fontos törvény nemcsak a vájt fülűeknek szól, miután ez egy környezetéből kiragadott szöveg, a leírtakat össze kell vetni a köznevelés egyéb e témához kapcsolódó paragrafusaival, hátha így sikerül megfejteni az értelmét. Igaz, kérdéses, hogy ez a feladat elvárható-e azoktól, akiknek e rendelkezések szólnak? Akár igen, akár nem, kénytelenek megoldani a leckét. Ne feledjük, a sokszor idézett elv érvényes ma is: a törvény nem tudása nem mentesít a felelősség alól. Ezért kezdjünk neki. Fejtsük meg, kiknek és miről szólnak ezek a rendelkezések? Tekintsük ezt a kísérletet egy tanfolyami órának...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.