Szerző: LAKNER ZOLTÁN
2019.09.12.
– Ön több mint hét évtizede foglalkozik politikával, személyesen ismerte és ismeri több politikusnemzedék tagjait. Mások a jelen meghatározó politikusszemélyiségei, mint a korábbiak?
– Nem hiszem, hogy a személyiségek változtak elsősorban, hanem a politikai, gazdasági és nem utolsósorban a kommunikációs viszonyok. Azt sem gondolom, hogy csak a nagy emberek csinálják a történelmet, de az biztos, hogy nélkülük nem lehet megérteni. A sors jóvoltából ismertem Európa egyik legsikeresebb politikusát, Bruno Kreisky osztrák kancellárt, aki egy demokráciában nyert meg öt választást, ebből hármat abszolút többséggel. Ugyanakkor a politikusok életében döntő szerepet játszik a bukás, legalábbis egy demokráciában. Kreisky például nem méltóságteljesen bukott meg; Ironimus híres karikatúráján a volt kancellár maga zúzza szét a saját szobrát, mivel a hatalom elvesztése után is korábbi ellenfeleit és utódait szidalmazta megszólalásaiban. Ugyanakkor legnagyobb riválisa, Hannes Androsch, aki vesztett Kreiskyvel szemben a hatalmi harcban, s utána adócsalás miatt még pénzbüntetésre is elítélték, ötvenéves korától üzletemberként és a tudomány támogatójaként építette újjá önmagát, rendkívüli sikereket érve el. Aztán vannak olyanok, akik a hatalom elvesztése után eladják magukat, mint Gerhard Schröder, aki a gazdaságpolitikájával és a szociáldemokraták jelentős vezetőjeként beírta magát a német történelembe. Nem lett volna szüksége arra, hogy utána Putyin személyes szolgálatába álljon. Vannak más hasonló esetek is, amelyek illusztrálják a rossz viselkedést a hatalom elvesztése után. Ez egy próba, amit nem áll ki mindenki.
– A jelenség Magyarországon sem ismeretlen.
– Magyarországon példaként hozhatjuk Gyurcsány Ferencet, aki hallatlanul sikeres volt, de túl korán lett az. Ő maga is beszél olykor arról, hogy sok hibát követett el, s ma már jobb miniszterelnök lenne. Ha a miniszterelnöksége után elment volna egy évre Amerikába, vagy ha akkor mond le, amikor le kellett volna mondania – a beszéde után –, ki tudja, hogyan alakul a későbbi pályája. Persze a politikában nincs olyan, hogy „mi lett volna, ha”, nem is szeretem az ilyen megközelítést...
– Nem hiszem, hogy a személyiségek változtak elsősorban, hanem a politikai, gazdasági és nem utolsósorban a kommunikációs viszonyok. Azt sem gondolom, hogy csak a nagy emberek csinálják a történelmet, de az biztos, hogy nélkülük nem lehet megérteni. A sors jóvoltából ismertem Európa egyik legsikeresebb politikusát, Bruno Kreisky osztrák kancellárt, aki egy demokráciában nyert meg öt választást, ebből hármat abszolút többséggel. Ugyanakkor a politikusok életében döntő szerepet játszik a bukás, legalábbis egy demokráciában. Kreisky például nem méltóságteljesen bukott meg; Ironimus híres karikatúráján a volt kancellár maga zúzza szét a saját szobrát, mivel a hatalom elvesztése után is korábbi ellenfeleit és utódait szidalmazta megszólalásaiban. Ugyanakkor legnagyobb riválisa, Hannes Androsch, aki vesztett Kreiskyvel szemben a hatalmi harcban, s utána adócsalás miatt még pénzbüntetésre is elítélték, ötvenéves korától üzletemberként és a tudomány támogatójaként építette újjá önmagát, rendkívüli sikereket érve el. Aztán vannak olyanok, akik a hatalom elvesztése után eladják magukat, mint Gerhard Schröder, aki a gazdaságpolitikájával és a szociáldemokraták jelentős vezetőjeként beírta magát a német történelembe. Nem lett volna szüksége arra, hogy utána Putyin személyes szolgálatába álljon. Vannak más hasonló esetek is, amelyek illusztrálják a rossz viselkedést a hatalom elvesztése után. Ez egy próba, amit nem áll ki mindenki.
– A jelenség Magyarországon sem ismeretlen.
– Magyarországon példaként hozhatjuk Gyurcsány Ferencet, aki hallatlanul sikeres volt, de túl korán lett az. Ő maga is beszél olykor arról, hogy sok hibát követett el, s ma már jobb miniszterelnök lenne. Ha a miniszterelnöksége után elment volna egy évre Amerikába, vagy ha akkor mond le, amikor le kellett volna mondania – a beszéde után –, ki tudja, hogyan alakul a későbbi pályája. Persze a politikában nincs olyan, hogy „mi lett volna, ha”, nem is szeretem az ilyen megközelítést...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.