Szerző: BARÁT JÓZSEF
2019.09.08.
A magyar társadalom megfelelés- és feladatorientált – szinte illetlenségnek számít, ha valaki abból indul ki, mi esne jól neki. Pedig időskorban ezt már igazán megengedhetjük magunknak. Sőt meg kell engednünk maguknak, ha sokáig akarunk élni. Ezt állítja Valló Ágnes orvos-pszichoterapeuta, aki legszívesebben minden 65 éven felüli embernek felírna napi három evőkanál örömöt. A geriátria, az idősödés lélektanával foglalkozó tudomány egyik legfontosabb felismerése – amit a hétköznapi megfigyelés is igazol –, hogy testünk, szellemünk leépülésének igazi oka általában nem maga az öregedés, hanem az, ha abbahagyjuk a képességek fenntartásához szükséges tevékenységet. Figyelem! Aki leroskad a tévé elé, az úgy marad!
Az öregek sokkal erősebben különböznek egymástól, mint a fiatalok. Így írt egy tanulmányában Iván László professzor, a SOTE Gerontológiai Központjának volt igazgatója. És tényleg. Míg a fiatalok előtt nagyon hasonló feladatok, kihívások állnak, és az ifjúsági szubkultúráknak nagyon erős a viselkedésbefolyásoló erejük, az öregeket más-más életút formálta, választhatnak homlokegyenest különböző viselkedésmódokat. Már nem köti őket a munkahelyi alkalmazkodás kényszere: élhetnek politikai elköteleződésük véleménybuborékjában. A nyugdíjasok világa alighanem megosztottabb az aktívakénál, amit a régi és az új nyugdíjak közötti drámai feszültség is fokoz. Miközben milliónyi öreg szegénységben él, ma már több százezer azoknak a nyugdíjasoknak a száma, akiknek (még?) nincsenek anyagi gondjaik. Őket a sikeres öregedés kérdései foglalkoztathatják: hogyan is élhetnek az utolsó életszakaszokban is aktív, örömteli életet, hogyan valósíthatják meg magukat, hogyan élvezhetik ki az öregség örömeit. Mert vannak ilyenek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.