ORBÁN? NEKÜNK MÉG ROSSZAT NEM CSINÁLT - A PÁRT HELYZETE? SZAR

VÁLASZ ONLINE
Szerző: VÖRÖS SZABOLCS
2019.09.11.

- Július óta nincs magyar képviselő az ukrán parlamentben, a szlovákban pedig jövő tavasszal derül ki, hogy lesz-e – az európai választások nem sok jót jeleztek: sem az MKP, sem a Híd nem érte el az 5 százalékot.

- Mit számít ez a helyieknek? Számít-e egyáltalán, ha az igazi segítség határon túlról érkezik?

- A szlovák–ukrán határon fekvő Nagyszelmencbe és Kisszelmencbe – a szétszakított faluba – utaztunk, hogy pillanatképet készítsünk a két oldal magyarságáról.

- A falu történelmi öröksége megkerülhetetlen volt, a jelene viszont nem teljesen olyan, mint gondoltuk.

„Ellopták az apám sírját, odamenni nem lehet, // mert a nagyszelmenci temetőbe temettük az öreget. // Eljutok én úgyis oda, tudom, nem is sokára, // viszek majd egy rózsacsokrot édesapám sírjára.” (kisszelmenci népdal)

A kassai átszállást letudtam, utána Bánócon az állomáson rak le a vonatpótló. Nem lehet eltéveszteni, egy vagonból álló kispiros köhög az épülő peron (nem sok szlovák szót ismerek, de ez az egyik kedvencem: nástupište) mellett, ám a kora délutáni tikkasztó hőségben még erre is kevesen vagyunk. Ez a vonat már tényleg Szlovákia legvégébe tart, Nagykaposra. A félórás úton tájegységet is váltunk, a Bodrogközből az Ung-vidékre érünk.

– Mit csinálsz ott? – Csak alszom. Nagyszelmencre megyek. – És hoztál útlevelet? Mert akkor át tudsz menni Ukrajnába. – Hoztam. De miért érdemes átmenni? – Őszintén? Cigiért meg pálinkáért.

Álnaivnak szánt kérdésemre a huszonéves Dani adja a kijózanító választ. Tőle fél órával korábban, biztos, ami biztos, angolul kértem eligazítást a vonatpótlón. Falvanként változik itt, hogy melyik hely magyar és melyik szlovák, nem akartam egyből házhoz menni a megvető tekintetekért.

A félnapos nagykaposi zsilipelés pont azt adja, amit vártam: a megnyugváson kívül semmit. A csapolt Kofolára persze rácsavarodom a panzióm vendéglőjében; tudom, szentségtörés, hisz a knédlihez sör dukál...

ITT OLVASHATÓ