Szerző: Amerikai Népszava
2019.09.10.
Orbán kisajátította a magyar futballt, mint mindent az életben. Ezt kivételesen nemcsak praktikus okokból, hanem személyes mánia folytán is. A futballsikereket politikai sikerekké szerette volna alakítani, de nagy emberré akart válni a labdarúgás világában is. Felhasználta ehhez Puskás nevét, karrierjét, sikereit, a legaljasabb módon meghamisítva az örökségét és ellopva Puskást Kispesttől. S felhasználta ehhez az adófizetők százmilliárdjait is, lerohasztva ezzel a magyar egészségügyet, évente több tízezer magyar ember felesleges halálát okozva. De a sikerek elmaradtak.
Nem egy meccsen múlott, mert ha megverik hazai pályán a szlovákokat, akkor is ugyanez lenne a helyzet. Játszhattak Orbán futballistái döntetlent a legutóbbi EB-n a későbbi Európa-bajnok Portugália ellen, ez a csapat és ez a sportág akkor is egy levegőben lógó, bázis nélküli, szerves fejlődést nem mutató, mesterséges képződmény volt, amely halálra van ítélve. Magyarországon nincs igazi bajnokság, nincsenek piaci viszonyok, Fidesz-csapatok játszanak egymás ellen közpénzen légüres térben és üres stadionokban.
Orbán és az összes fasiszta az “Embert” felejti ki a gépezetből. Beállíthat robotokat, vazallusokat, engedelmes szolgákat, korrupt gazembereket, akik úgy csinálnak, mintha. De az élő ember hiányzik, az ember pedig attól ember, hogy szabad. Szabadon él, mozog, cselekszik, méghozzá egy szabad környezetben. Egy fasiszta diktatúrát nem arról lehet felismerni, hogy tankok járnak az utcán, hanem arról, hogy mindez hiányzik. Ami szabadság létezik, az a rendszeren kívül van, és azt megfojtják. Ami marad, ami a rendszerből jön, az már születésekor halott...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.