Szerző: VARGA MÁTÉ
2019.09.15.
Kevés kérdés foglalkoztatja annyira kutatók és laikusok akkora tömegeit, mint az ominózus „nature vs. nurture” probléma, azaz annak a megválaszolása, hogy bizonyos összetettebb jellegek, viselkedésformák kialakulásáért mennyiben felelősek genetikai, illetve környezeti tényezők.
Az érdeklődést némileg magyarázza, hogy a kérdés megválaszolása elvileg közelebb vihet egy mindenki számára jobban működő társadalom kialakításához, ugyanakkor a kérdésre a 20. század során adott hibás válaszok mérhetetlen szenvedést és kárt okoztak világszerte, így nem csoda, hogy a téma ma is komoly indulatokat tud szülni. Ha ugyanis főleg (vagy kizárólag) genetikai okok magyaráznak bizonyos viselkedéseket, ahogy a korabeli keményvonalas fajvédők gondolták, akkor egyesek szerint az a feladatunk, hogy a nemkívánatos génvariánsokat kivonjuk a forgalomból, bármi áron. Ha viszont a géneknek alig van szerepük (vagy netán nem is léteznek, ahogy Trofim Gyeniszovics Liszenko ukrán származású szovjet áltudós hirdette), akkor megfelelő neveléssel csak pár kanyarra van Utópia...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.