Szerző: SÁGI ZSUZSANNA
2019.09.21.
...Van viszont valaki, akinek a bőrébe valahogy az istennek sem tudunk belebújni. De azért próbálkozunk… Megpróbáljuk elképzelni, vajon hogy is telnek a napjai. Reggel felkel, úgy, mint más halandó ember. Megborotválkozik, megmosakszik, megreggelizik, egy puszi az asszonynak (ideális esetben), megpaskolja a még otthon élő gyermekei buksiját, majd elmegy „regnálni”. Széles mosollyal nyugtázza a folyosón felsorakozott hódolók örömujjongását, majd helyet foglal a királyi szerénységgel berendezett irodájában, és megkezdi aznapi áldásos tevékenységét. Mivel neki is csak két keze meg két szeme van, nyilván van valaki, aki minden nap begyűjti a Nagy Ember számára érdekesnek és hasznosnak vélhető információkat. Talán még azt is megkérdezi, hogy mivel kezdje: a jó vagy a rossz hírekkel. A sorrend a király aznapi kedélyállapotától függ.
Jó hírek: a bivalybütykösi nyugdíjas otthon lakói csókoltatják, és nagyon köszönik azt a csodálatos (negyven éves, még koleszos korából megmaradt) tévékészüléket, amit legutóbbi látogatása során nekik ajándékozott. Borcsa néni még egy kosárka hókiflit is sütött neki hálája jeléül. (Dobjátok ki, vagy adjátok oda a takkereknek.) Továbbá: a fészbukon harmincötezren lájkolták a legutóbb posztolt fényképét. (Ki volt az a barom, aki ilyen szar képet csinált rólam? Akkora rajta a hasam, mint Brazília, a fejem meg mint egy orrba vert konténer! Jó lenne, ha megvárná, amíg valamilyen előnyösebb pózba vágom magam! De mindegy, „ezeknek” így is én vagyok az Isten!) Még további jó hírek: a timbuktui és a kuala lumpuri agrártudományi és jogi egyetem díszdoktorrá avatta. (Még jó, hogy! Ha már nem vagyok igazi doktor, legalább „dísz” legyek!), stb.
Aztán jöhetnek a rossz hírek, csökkenő fontossági sorrendben: 32:0-ra kikapott a Szancsó Panza csapata. (A kurva életbe! Azok a pancser melósok biztos megint túlfűtötték a gyepet! Ki a franc tud rendesen focizni, ha közben leég a talpa!) További rossz hírek: valami firkász megint tiszteletlenül fogalmazott elsőszülött lányáról meg a vejkóról. (Savanyú a szőlő, mi? Azért, mert a te kölyköd munkanélküli, még nem kell gyalázkodni! Ezekben semmi tisztelet nincs a gyerek iránt! Micsoda népség!). Újabb rossz hírek: Lőrinc barát ma csak 19,5 milliót kaszált. (A fene a zsírját! Huszat beszéltünk meg!) Ismételten rossz hírek: megint lázonganak a tanárok. (Ne lázongjanak, tanítsák meg írni-olvasni a kölyköket! Mit akarnak még? Ez bőven elég egy közmunkásnak! Különben is, lázongjanak a nyári szünetben, addig meg bírják ki!) Megintmás rossz hírek: egyes renegát nyugdíjas szabadcsapatok keveslik a nyugdíjprémiumot. (Mi a fenét akarnak még? Emelünk, nem csökkentünk! Idióták. A múltkor még csókolgatták a kezem a hülye Erzsébet-utalványért. Ráment egy raklap domesztosz, amíg lefertőtlenítettem… Most meg cirmognak, pedig a rezsire is kaptak zsetont. Eddig is elvoltak, ezután is ellesznek arra a kis időre. Különben is, ott vannak a gyerekeik. Tartsák el őket! Ha én el tudok tartani egy egész falkát, ők is el tudnak tartani egy-két vén trottyot, nem?) És a legutolsó rossz hír: Brüsszel megint nyavalyog valamin. (Konkrétan leszarom! Ki a király? Hát én! Jut eszembe, a koronán tágítani kellene egy kicsit, este megint karimát hagyott a homlokomon. Még jó, hogy reggelre elmúlt… A palástot meg ki kellene szellőztetni, még mindig (V)vaj(k) szaga van!)
Hát valahogy így képzelem. Persze, biztos (?) nem így van. Abba már bele sem merek gondolni, hogy mi járhat a Nagy Kormányos fejében, amikor tüntetnek ellene, mikor szitkozódnak, mikor gyalázkodó cikkeket, kommenteket írnak róla, mikor a fejét követelik. Ahogy elnézem délceg tartását, elégedett mosolyát, mindezek ellenére esténként nyilván a jól végzett munka tudatával fekszik le, nem gyötrik rémálmok éhező gyerekekről, jövő- és munkanélküli fiatalokról, nélkülöző nyugdíjasokról, létminimumon – vagy ez alatt – tengődő, utcára tett családokról, jogfosztott, tehetetlen alkalmazottakról, halálsorrá degradálódott kórházakról… semmiről és senkiről.
Hiszen nem veheti magára ennyi ember, egy ország nyavalyáit. Hiszen ő is csak egy ember. „Csak” egy kormányfő, nem egy (em)patikus…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.