Szerző: HaFr
2019.09.15.
Az ellenzéki szereplőket a pontatlanság, a követés és az elfogódottság jellemzi akkor is, ha beszélnek és akkor is, amikor cselekszenek. Míg ez utóbbi mostanában valamelyest oldódik, az előbbi nem. Ez itt a pontatlan, körülményes, tétova, a lényegre vak beszéd egyik szép példánya. A pontatlansága és a tétovasága (pleonazmus, verbózus körülírás, a jelzők nem megfelelő használata, a centrális gondolatok hiánya és a fókuszált fogalmazásra való képtelenség, unalom és sekélyesség) pedig a szisztematikus gondolkodás hiányából fakad.
Sok minden mellett különösen nem igaz abból, amit Orosz Anna állít a Mandinernek adott interjújában, hogy a Fidesz "felépített egy olyan rendszert, amelyben emberek csak azért, mert négyévente a szomszédjuk más párt logója mellé húzza az ikszet, le tudnák köpni egymást. Ebben a Fidesznek óriási felelőssége van."
Ez nem több, mint bornírt klisé. A Fidesz nem ezt csinálta, ez már 1990-ben és azt megelőzően másfélszáz éve is így volt, a Fidesz és a korábbi kormányerők hatása közötti különbség ellenben nem csupán kvantitatív. De eleve problémás az "építés" szót használni a Fidesszel kapcsolatban, sőt eleve problémás a Fidesz szót használni bármivel kapcsolatban, ami itt történik...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.