KEMPINGNEK SZÁNTÁK, NDK-S MENEKÜLTTÁBORKÉNT LETT HÍRES BESZÉLGETÉS POLGÁR GYULÁVAL, AZ EGYKORI BALFI KEMPING TULAJDONOSÁVAL

ÉLET ÉS IRODALOM / INTERJÚ
Szerző: ZSIDAI PÉTER
2019.09.13.

Tulajdonosa se gondolta volna, hogy balfi kempingje az 1988-as indulás után fél évvel idegenforgalmi létesítmény helyett átmeneti menekülttáborként hoz majd szép bevételt. A Soprontól néhány kilométerre működő Castrum kempingjében igazi hiány klasszikus vendégekből volt, az illegális határátlépésre induló keletnémet családok viszont megtöltötték a placcokat. Akár Rejtő Jenő Grandhoteljében, titkosügynökökből sem volt hiány, akik az 1989. szeptember 10-i osztrák határnyitás után elpárologtak. Polgár Gyulát az augusztus 19-i páneurópai piknik után nem sokkal az MTV Panoráma műsora kérdezte az elhagyott NDK-sátrak között. Harminc évvel később Zsidai Péter beszélgetett vele.

– Hogyan került Balfra?

– Egy baráti társasággal 1988-ban a Sopron közigazgatási részéhez tartozó balfi állami gazdaságtól megvásároltunk egy irodáknak, ebédlőnek is alkalmas számadó épületet a hozzá tartozó földdel. Akkoriban már szétesőben volt az állami gazdasági rendszer, igyekeztek megszabadulni, amitől csak lehetett. A nyolcvanas évek végén az idegenforgalom egyre erősebb lett Sopron környékén, egyértelműnek látszott, érdemes lesz kempinget nyitni. Tranzitszállásnak szántuk, ahol egy-két éjszakát töltenek az Ausztriába továbbutazók. Csak ki kellett tenni a kemping táblát a 84-es útra, és 1988 őszén be is indítottuk a félkész Castrum kempinget két kilométerre az osztrák határtól, majdnem a Fertő tó partján. Ez a kétkilométeres távolság nem a hivatalos klingenbachi határátkelőtől értendő, az Sopronnál volt, hanem a határsávtól. Mindent mi alakítottunk ki a rendelkezésre álló területen, gondoltuk, ha nem lesz elég a 45 kempinghely, az állami gazdaság velünk szemben lévő szilváskertjében is fel lehet verni sátrakat. Számunkra is meglepetés volt, milyen hamar kiderült, jó döntés volt-e a vállalkozás, 1989-ben világútlevelet kaptak a magyarok, nem volt már hároméves kiutazási korlátozás, beindult a turizmus. A liberalizáció azonban a kiutazás felpörgésével együtt azzal is járt, hogy lényegében megszűnt a határsáv ellenőrzése a magyar oldalon. Aki korábban a tényleges határkerítéstől kijelölt határsávot elérte, nem mehetett tovább, igazoltatták, visszafordították. A lazítással ennek vége lett, bárki elmerészkedhetett a kerítésig anélkül, hogy visszatartották volna.

Tavasszal figyeltünk fel arra, hogy egyre több NDK-s turista kér szállást, annak ellenére, hogy szegényes volt a kemping, a fű alig nőtt ki, fákat is nekünk kellett ültetni. A kelet­németeknek volt tudásuk arról, mit jelent a kettős határsáv, tisztában voltak vele, mit jelent, ha azt nem ellenőrzik. Oda lehet menni, és átlépni a kerítésen, ha meg nem fognak. Jó eséllyel vághattak neki, mert akkor már tűzparancs se volt érvényben a határőrségnél, elektromos jelzőrendszer se működött, a kerítés pedig a Fertő tó miatt egyes szakaszokon hiányos volt.

– Tehát fogyatkoztak a vendégei. Ahogy jöttek, el is tűntek.

– Így történt. Minden vagyonukat hátrahagyták. Kocsit, sátrat, kempingfelszerelést, gyalogosan egy hátizsákkal keltek útra. Ha délután se jöttek vissza, összepakoltam a dolgaikat, volt benne a kabaréjelenetből ismert kihajtható ajtós NDK-turmixgép is, bepakoltam a nagy raktárba. A nyáron egyre többen érkeztek, és nem jöttek vissza, a nyár végére 30-40 Trabant, Wartburg sorakozott a parkolóban, amiket a vámhatóság végül lefoglalt.

– Magyar vendégek nem is voltak?

– Szinte egy se. Érkeztek viszont különleges figurák, akiket láthatóan az NDK-turisták foglalkoztattak. Tábort vertek a nürnbergi bevándorlási hivatal munkatársai is, akik igyekeztek helyben célirányosan segíteni, osztottak pénzt a kiválasztott áttelepítendő családoknak. Rövidesen a különböző titkosszolgálatok képviselői is megjelentek...

ITT OLVASHATÓ

ÉLET ÉS IRODALOM 2019/37. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (1. RÉSZ)

ÉLET ÉS IRODALOM 2019/37. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (2. RÉSZ)