- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: BENEDIKTY BÉLA
2019.09.08.
Eddig hatan szóltak (ezt csak azért rögzítem, mert remélem, lesznek még), majdnem mindennel egyet is értek, de szerencsére egészében nem. Azt szeretném kérni szépen, tessék engem egynek közülünk tekinteni, nem a tan’tóbácsi szól belőlem, csak a véleményemet mondom, most még egyszer teszem ide azt, ami mindig magától értetődő: lehet, hogy tévedek. (Most látom, a szerkesztőség föltette – kérésemre – a „szabadpolcra”, itt nem jelennek meg az eddigi hozzászólások, majd igyekszem szöveghűen idézni őket.)
Na akkor. Gyurcsány nem keresztapának szegődött. Nem maffiafőnök akart lenni, hanem miniszterelnök. Gondolom. Tudják, mit? Talán még az sem. Elsőszámú tisztségviselő akart lenni, aki tenni tud valami jót ezért az országért. Emlékeznek arra a napra (lehet, több is volt, én csak egyet láttam), amikor elment a Közgázra elmondani az egyetemistáknak, mi hogyan van éppen ebben az országban? Nem előadást tartani ment oda, nem akarta okosabbnak eladni magát, mint amilyenek a hallgatói, csak azt akarta, hogy a jövő alakítói is tudják, amit ő tud ennek az országnak az állapotáról.
Azt hiszem, ő hisz a demokráciában (tegnap azt mondtam, nem arról beszél, amit hisz, hanem amit tud, ez az egy kivétel, egy alapjában véve rossz és bornírt rendszerben csak hinni lehet, tudni nem), és ezt a hitét a szabályok tudásával és betartásával szilárdítja – mondtam már, mindenki tévedhet. Ezeknek a szabályoknak az alapján intézte a dolgokat, mert alapjában véve egy nagy kékszemű kisgyerek a piros rollijával, talán nyomokban még ma is, aki bízik abban, hogy az emberek jók, akik meg nem, azok legalább szabálykövetők lesznek, amikor a hivataluk erre kötelezi őket...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.