Szerző: GRECSÓ KRISZTIÁN
2019.08.30.
...Lehet, hogy a szerencsés skandináv népeknél előfordul, hogy egy politikus ember marad, de, ahogy látom, ott is őrizni kell a tüzet. Európa elveszett, a vész Keletről indult, mi, magyarok importáltuk az orosz populizmust, magunkévá téve és tükrözve a lengyelekig, és onnan szivárgott galádul tovább, egészen az angolokig. Végeredményben, jelen állás szerint, amihez Európában politikus hozzáér, az fertőző lesz, és romlott, és valahogy így van ez ezzel az elemi és naiv, önfeledt és botor büszkeséggel is, amiről, elvileg, mindenki tudja, hogy csak játék. Csak úgy veszik véresen komolyan, hogy közben, ha kimozdulnak, imádják más tájak saját mániáit. Ha egy rendes nyírségi tirpák embert otthon kérdeznek, az életére megesküszik, hogy tócsnit csak ott tudnak sütni a világon, és Krúdy Gyula csak azért tudta megalkotni Budapest mítoszát, mert még halála előtt két héttel is az anyja húslevesét ette Nyíregyházán (lásd Móricz Krúdy-nekrológját). De ha ugyanez az ember a Vajdaságban ül a kanizsai Tisza-parton, és kihozzák az első adag pljeszkavicát, és ivott hozzá birspálinkát, mindjárt érti a lelki ívet Kosztolányitól Sziveriig és tovább. És csak lelkesedik, figyel, tanul. És mikor kiderül, hogy ott is van tócsni, jót nevet, megkóstolja, és rajong érte.
Az Index készített egy édes-bús, kedves-szomorú videót a Szigeten. Úgynevezett hungarikumokat kóstoltattak európai ifjakkal, akik azért jöttek a Hajógyári-szigetre, hogy idegeneket vagy félismerősöket szeressenek vadul a sátrukban, és hogy ne emlékezzenek semmire. Nappal volt, a lányok, srácok józanok voltak, kedvesek és érdeklődőek. Amit kóstoltak, többé-kevésbé ízlett is nekik, semmi bajuk nem volt még a Piros Arannyal sem, értették, mire való, láttak már ilyet. Szerették a gyulai kolbászt, az asztúriai konyha tartósított és bélbe töltött csúcstermékére, a chorizóra emlékeztette őket. Pálinkaszerűt ittak már Olaszországban, Unicum-szerűt meg Ausztriában. És éppen itt lepleződött le az egész. Hogy milyen szánalmas dolog hivatali szintre emelni a boldogságot, a tiszta szívvel megélt naivitást, és azt mondani a szódára, hogy az a magyarok szellemi terméke, és az máshol nincs. Vagy ha van, hát innen lopták. A pálinkát úgy mutogatni, mintha nem büdösödne a cefre mindenütt a világon. Ha az ember büszke a sajátjára, kínálja, akkor, mit ad isten, örülni fognak neki, még azt is lehet mondani asztal mellett, ujjunkat a levegőbe fúrva, hogy ilyen másutt, az anyánk életére, nincsen. Csak erre törvényt nem lehet hozni, meg hivatalt csinálni neki: a jókedvnek meg a jó íznek nem kell bugyelláris, mert mindjárt megbüdösödik, és ott áll a király meztelenül. Jó lenne felfogni, hogy kolbász, buborékos víz, keserűlikőr meg a többi mindenütt van, ahol emberek laknak, mert általában valahogyan tartósított húst esznek, meg így-úgy vizezett, erjesztett gyümölcslét isznak (fröccs), és ez csak azért van, mert nem olyan bonyolult az élet. Szóval nem a büszkeséggel van a baj, hanem hogy jön néhány elszánt karrierista, aki úgy véli, ha ő hivatalosan mondja azt, amit a népek jókedvből, akkor az jót tesz majd hímzésnek, buboréknak, fűszerezett darált húsnak.
Az Index-videóban nem volt semmi megalázó, sőt, a fiatalok a legnagyobb örömmel kóstolták vissza az ingyen Unicumot, és ott helyben ették meg az összes gyulait. Már csak a bilogot kellene lefejteni róluk, és ha határozatban olvasunk olyasmit, amit tréfából mondunk, akkor félredobni a brossúrát, és okosan felidézni a friss cseh sörök, érett szlovén sonkák felejthetetlen ízét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.