HOGYAN RÉSZEGÍT MEG ÉS TESZ RABJÁVÁ A HATALOM ÉRZETE?

MAGYAR HANG ONLINE
Szerző: WEKERLE SZABOLCS
2019.09.15.

Barátom mesélte egyszer, hogy egykor közös, Fidesz-közeli polgári-értelmiségi társaságba járt egy ifjú jobboldali politikuspalántával. Az illetőnek, amint elkezdett felfelé lépegetni a ranglétrán, és eljutott egészen a helyettes államtitkárságig, különös szokásai lettek. Egyszer egy baráti összejövetelükön szóba került, ki mivel érkezett. A harmincas fiatalember mondta, hogy kocsival. Akkor hogyhogy iszol? – kérdezték tőle. Ja, a sofőr kint vár. Éjjel egyig váratta kint az autót, majd elegánsan távozott. Hogyan részegít meg és tesz rabjává a hatalom érzete? – erről szól kollégánk, Dévényi István nemrég megjelent könyve. Illetve: erről is.

Az egyetemről épp csak kikerült, ott a fiatalok internetes szokásairól írt dolgozatával egy kormánypárti agytröszt figyelmét felkeltő fiú vidékről a fővárosba kerül a tájékoztatási minisztériumba. Csakhamar áthelyezik a kormányközeli médiaholdinghoz, ahol online tartalmakért felelős igazgató lesz. Befolyásos barátai egyengetik útját, cserébe „csupán” annyit várnak el, hogy szisszenés nélkül vegyen részt egyfelől munkatársak tömegeinek elbocsátásában, másfelől segédkezzen egy-két kifogásolható és túlárazott üzlet nyélbeütésében. A hála nem marad el: fizetése meglehetősen hamar hét számjegyűvé duzzad, olykor váratlanul egy-egy jutalom is landol a számláján. A szinte korlátlanul rendelkezésre álló pénz érthető módon nem hagyja hidegen: igyekszik teljesíteni felettesei kimondott-kimondatlan elvárásait, és ügyesen lavírozik ebben a saját embereit is gyakran felfaló közegben.

„Halló, jó napot kívánok, igen, én vagyok az, akár holnaptól, nem, semmi gond, hogy mit, nem, azt nem mondták, ühüm, értem, dehogy kevés, áll a folyosón, fél megmozdulni, nehogy elijessze a pillanatot, és az többé ne térjen vissza, másfél millió forint. Nettó egymillió. Ha csak fél évig tolom, az hatmillió, vagy egy évig, bassztikuli, az tíz misi, még ha költök is” – végez gyors fejszámolást igazgatói kinevezésekor hősünk, és beleáll. Még akkor is, ha tudja, hogy általában nem érdemi munkavégzést és látogatottságnövelést várnak el tőle, hanem valami egészen mást. És ha vannak is kételyei: „Nem kéne, ezt nagyon nem, ennek nem lesz jó vége, de annyira édesded legózni a határtalan eljövendőt, ahol minden út előre és felfelé vezet, nyílnak az ajtók, tárulnak a kapuk, miért ne lehetnék akárki vagy bármi, kétszázötvennel dönget a karriersztrádán, nincs fékezés, nincs lassulás, nincs megállás…”

A könyv, bár alapvetően fikció, számos párhuzamot mutat a valósággal. Szinte jelen idejű leírása a Nemzeti Együttműködés Rendszerében működő médiaviszonyoknak. Mintha feltűnne benne az egykor kisebb vihart kavaró eset, amikor id. Lomnici Zoltánt kiretusálták egy tudósításból (múlt ködébe vesző idők, ma már a fejünket sem kapnánk fel ilyesmire!), de Vona Gábor vagy épp Nagy Blanka lejáratása is – hogy a „migránskaravánokról” szóló beszámolókról már ne is szóljunk...

ITT OLVASHATÓ