Szerző: BÓTA GÁBOR
2019.09.01.
Fütyül a rangra, a hatalmasságokra, a szokásjogra, az etikettre Lionel Logue beszédtanár. Nem esik hasra attól, hogy királyi sarjat, később a belőle lett királyt tanítja. Kínosnak tartott kérdéseket tesz fel neki, csakúgy csípőből, a világ legtermészetesebb módján. Szlengszavakat használ, trágárságokat ereget. Az illendőségnek megfelelően nem hajlandó a palotába menni a kezelésekre, ő bizony a rendelőjében folytatja a terápiát, ha törik, ha szakad, akárki fiáról, borjáról legyen is szó.
A négy Oscar-díjat nyert, kultikussá vált, 2010-ben készült Tom Hooper film, A király beszéde, színpadi változatát látjuk. Amit egyébként a forgatókönyv írója, David Seidler eredetileg színdarabnak szánt. Az izgalmas téma persze hamarosan a színházakban is jókora sikert aratott. Nálunk például Funtek Frigyes rendezte érdekfeszítő előadásban Kaposváron. A tavalyi évadban a kecskeméti Katona József Színház tűzte műsorára, Béres Attila rendezésében. Ez aratott most kitörő sikert a Vidor Fesztiválon, a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban.
A megtörtént eseményeken alapuló história szerint Albert herceg, V. György király második fia, kórosan dadog, ami fölöttébb kínos akkor, ha nagy nyilvánosság előtt beszédet kell mondania. Így történt ez például a Wembley Stadionban 1925-ben, a Brit Birodalmi Kiállítás záróbeszédének megtartásakor is. Igencsak rosszul sült el a dolog. Látjuk, ahogy Zayzon Zsolt hercegként, amikor már meg kellene szólalnia, még hosszasan és hosszasan áll, oda sem mer lépni a mikrofonhoz. Arcán totális kétségbeesés tükröződik, szája ahelyett, hogy kinyílna, görcsbe szorul. Majd kényszeredetten, fájdalommal telien, pokoli szaggatottsággal, belefog a mondandójába. Lerí róla a szenvedés, a megszégyenülés. Zayzon pazarul érzékelteti, hogy legszívesebben elsüllyedne. Hiába a beszédtanárok sora, nincs eredmény. Felesége unszolására, utolsó még egyáltalán adódó lehetőségként ekkor köt ki Lionel Logue-nál. Lehet ugyan róla tudni, hogy roppant különc, meglehetősen sajátos módszerei vannak, de hát már nincs mit veszteni, illetve elképesztően sokat lehet veszíteni, akár a királyságot is, ha ez az esély nem jön be. És nagyon úgy látszik, hogy nem jön be. A két ember ugyanis tűz és víz. Albert kenetteljes, szó szerint öt lépés távolságot vár el, azon nyomban követelné magának a kivételezett helyzetet, Lionel viszont végtelenül lezser, akár a vécéből kiált ki vidáman, hogy még nincs kész, és a hátpaskolástól sem riad vissza, Bertieként, a becenevén szólítja, totálisan közvetlen ettől elborzadó betegével. Rögtön érződik a robbanás szele, pillanatokon belül összecsapnak egymással. A hercegnek villámló a tekintete és erősen megemeli a hangját, kezével hárító mozdulatokat tesz. A beszédtanár lazán, poénosan válaszolgat, flegmán néz, az rí le róla, hogy neki aztán mindegy, de itt rang és cím nem számít, itt ő diktál, ő az úr. Ha ez nem tetszik, hát akkor fel is út, le is út. Albert persze sértetten elrohan - többször is. Aztán még királyként is vissza somfordál...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.