2019. szeptember 14., szombat

HÁT ELÉG FURCSA VILÁGOT ÉLÜNK, VALÓBAN

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: MOLNÁR BÁLINT
2019.09.14. 


Jó reggelt, drága olvasóim és sorstársaim a szellemi és morális rothadás pöcegödrében! Ahol – bárhogyan is tiltakozom ellene – már lassan egy hete minden reggel onnan vagyok kénytelen felvenni a fonalat, ahol előző nap le se tettem. Ezen az sem változtat, hogy beütött a péntek 13 utáni hétvége. Amiről az jutott eszembe, hogy valószínűleg nincs annyi hétvége az életemben (pedig még vannak terveim bőven), ami elég lenne ahhoz, hogy kipihenjem és visszafordítsam azokat a károkat, amiket a NER az elmúlt 10 évben a mentális egészségem szintjén okozott.

Viszont mielőtt végképp elkeserednék, ránézek Tarlós Alkalmas Istvánra, és egy kicsit azért megnyugszom. Úgy tűnik nekem, hogy ez az agg, hozzávetőleges tiszteletben megőszült, politikai pórázon rángatott önálló, autonóm ember olyan szinten ki van borulva és meg van zuhanva, hogy azt már nézni is rossz. Tegnap reggel még émelyegve néztem, ahogy a legfontosabb politikai ellenfele aktivistáit minősíthetetlen büdösbunkó stílusban, személyeskedve alázza egy egyszerű eldöntendő kérdőmondaton felpaprikázódva, amelyet őfényességéhez merészeltek intézni: hajlandó kiállni vitázni Karácsony Gergellyel, vagy nem hajlandó?

Az ember azt gondolná, hogy ez nem egy olyan bonyolult kérdés, egy 71 éves, bölcs, tapasztalt, pláne kereszténykonzervatív elöljáró is képes ezt elegánsan abszolválni ahelyett, hogy azon ripacskodna, az aktivistának milyen undorító színű a pólója, vagy a szemüvegét letrágyázta egy madár. Az ember azt gondolná, hogy ha a morális fölény odaát van, akkor egy főpolgármester talán nem süllyed oda, ahova Tarlósnak sikerül néhány perc leforgása alatt. Pedig. Tegnap reggel még nem tudhattam, hogy Tarlós István – akit nem mellesleg alkalmassága okán Orbán nevű főnöke melegen ajánlott a választók figyelmébe soros pénteki közpénzszolgálati igehirdetésében – a gyalogsági ásóval alszik a párnája alatt. Ugyanis a korábbi szürreális jelenetnek a második felvonását, más díszletekkel ugyan, de rendkívül meggyőző dramaturgiai erővel sikerült a nagyon sokadik hatványra emelnie. Tudom, hogy sokan látták ezt a szekunder szégyenérzetet spontán módon aktiváló 5 percet, de azért ideteszem...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.