HAMAR VISSZAHOZNÁ AZ ÁRÁT, HA HÁROMSZOR ANNYIT KÖLTENÉNK A ROMA INTEGRÁCIÓRA

INDEX
Szerző: E.F.
2019.09.28.

Orbán Viktor már 2013-ban arról beszélt, hogy a kormány rejtett erőforrásként, a magyar gazdaság tartalékaként tekint a cigányságra. A romák helyzete ettől még nem kezdett varázsütésre javulni, a szegregációval, a munkaerőpiaccal és az iskolai előmenetellel kapcsolatos utóbbi évekbeli kutatások alapján nincs okunk az optimizmusra.

Ez a helyzet rossz a romáknak, rossz a nem romáknak, rossz a piacnak és rossz az államnak is. Az integrációnak még akkor is vannak nyilvánvaló előnyei, ha az emberiességi tényezőket kivesszük az egyenletből: a szegregátumokban tengődő, alig vagy csak feketén dolgozó népesség ugyanis rengeteg kihasználatlan munkaerőt és rengeteg kieső adóbevételt jelent.

A KSH adatai szerint a közfoglalkoztatásban arányaiban sok roma vesz részt (ez papíron javított is a munkanélküliségi mutatóikon), 2014 és 2017 között minden ötödik közmunkás vallotta romának magát. De mint tudjuk, a közmunka pozitív hatása a későbbi munkaerőpiaci integrációra erősen függ az egyedi tényezőktől, vannak települések, ahol nagyon jó dolgok sültek ki a közmunkaprogramból, máshol csak avart söpörnek az emberek bármiféle kilátás nélkül. Alacsony hatásfokához képest viszont a közmunka drága műfaj, ezért érdemes azon gondolkodni, mivel lehetne kiváltani.

Az EU Danube Transnational Programja keretében Pécsen a Magyar Máltai Szeretetszolgálat és más helyi szereplők együttműködésével idén tavasszal egy ilyen megközelítést teszteltek. Az eredmények alapján a Budapest Intézet pedig arra jutott:

MÉG AKKOR IS JOBBAN MEGÉRI INTENZÍVEBB, KÖLTSÉGESEBB PROGRAMOT VÉGIGVINNI, HA AZ ÁLLAM PUSZTÁN A KÖLTSÉG-HASZON ELEMZÉS ALAPJÁN DÖNT A KÉRDÉSBEN.

Magyarán: azok a romák, akik közmunka helyett a pilot projektben tesztelt képzésen vesznek részt, hosszútávon adófizetőként kvázi visszafizetik a rájuk fordított támogatást...

ITT OLVASHATÓ