Szerző: KARAFIÁTH ORSOLYA
2019.09.14.
A nagyúr érkezik, várják a cselédek.
"Ha megérkeznek, ne nézzenek a szemükbe, ne szóljanak hozzájuk, ne kérdezzenek tőlük semmit, egyszerűen csak nézzenek a földre, lehajtott fővel menjenek el mellettük, kerüljék a direkt szemkontaktust és bárminemű szóbeli érintkezést!"
Ez volt az utasítás a felsorakoztatott személyzetnek.
Az új nemzeti burzsoázia két előkelősége érkezett birodalmuk egy kis ékkövéhez pihenni: a csodás kastélyszálló a NER-csapat kezében, ahogy körben a szép vidék oly sok földje, szőlője, háza.
A főhullással fenyegető titoktartási fenyegetőzés ellenére már számos hasonló történet szivárgott ki, én is hallottam első kézből hasonló esetről. A legszörnyűbb, hogy a szolgák nem kérik ki maguknak: engedelmeskednek. Néhányuk tán szívből teszi, örül, hogy hajbókolhat. Hogy biztos ura van. Abból leeshet baksis.
És ami megy a kastélyokban, kúriákban, kicsiben, az megy nagyban az országban.
A pökhendiség kevésbé látványos megnyilvánulásaival már nincs baja senkinek. Döbbenten listázom magamban hétről hétre a képtelenségeket. Az olyan jelenségeket, amik már el sem érik az ingerküszöböt, s ellenük tényleg szimpla hőbörgésnek tűnne felemelni a szavunkat. Olyasmikért például, hogy új és újabb díjesővel támogatják meg a szolgák lelkivilágát, nyilván közpénzből...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.