Szerző: ÉS
2019.09.20.
Kovács Zoltán: „Ne játssza a mártírt!”
Mégiscsak lennie kell Magyarországon egy gyárnak, ahol a népbutítási eszközök ilyen orbitális mennyiségű és változatosságú termékének az alapanyagát legyártják, tárolják, majd méretre vágva leszállítják a megrendelőnek. Esetünkben a magyar kormánynak. Kisiparilag ez nem mehet. Éveken keresztül jártam délutánonként a Népszigetre, és amint ellépdeltem az azóta már jórészt eltűnt hajógyári irodaépületek mellett, mindig magával ragadott a Meder utcából is jól látható energikusan gondolkodó tervezőmérnökök alakja, amint erejük megfeszítésével próbálnak még az utolsó percekben is valami meglepő, váratlan és termékeny gondolatot papírra vetni. Elemében volt a gyártmányfejlesztés, a technológiai szekció, ritkuló hajú mérnökemberek, homlokukon fölfénylő izzadságcseppekkel. Ezért is volt talán olyan sikeres a hazai hajó- és darugyártás. Nem tudom, hova lettek ezek az emberek, meg hova lett a gyár, megvan-e még a Népsziget a partról ívelő gyaloghíddal. Megvan-e még a Duna, vagy azt is elbugázták már sikeres és tehetséges magyar üzletemberek.
De a gyárra jól emlékszem. És gondolom, pontosan ilyen látványosan dolgoznak ma is a tervezők, csak hajó- és darutestek helyett szorgos kezük alól a zagyvaságok kimeríthetetlen tárháza kerül ki, és terjed az országban a rezsibiztos közintézményével kezdődően a bérkommandón keresztül, mondjuk a futball- és Puskás-ügyek rendkívüli és meghatalmazott nagyköveti stallumáig bezárólag. Az egyéb, töméntelen mennyiségű zagyvalék, vérbő hülyeség ugyanilyen képtelenség, egy tőről fakad a kormányzat kommunikációs és ideológiai agytrösztje, a végállomás pedig a megrendelő maga, természetesen a kormány, a láncnak a tetején pedig a főfogyasztó, a kormányfő. A kör azzal zárul, hogy a kormányzati felhasználást követően ugyanazok, akik az ideológiai-kommunikációs maszlagot előállították, végül elemzik is azt, amit előállítottak: stúdióbeszélgetéseken és konferenciákon értékelik, hogyan, milyen hatékonysággal működött a tesztpilóta, aki különben ilyenformán a miniszterelnök.
Hegyi Iván: Jó kedvvel, bőséggel
Markó Béla: A visszasírt kudarc
Nagy-Britanniától Úzvölgyéig
Gadó Gábor: Tolvajnyelven
Váncsa István: De libertate christiana
Posztpetőfi Sándor: Eredeti felhalmozások kora
Helyzetdal
Melegh Attila: Globalizáció és a radikális demográfiai nacionalizmus
Szelényi Iván: Konrád Györgyre emlékezve
Darvasi László: A megértő ember
Vásárhelyi Mária: Kapitány! Kapitányom!
György Péter: Rajk (1949–2019)
Radnóti Zsuzsa: Híradás egy nagy korszakról
Búcsú Marton Lászlótól
V I S S Z H A N G
Válasz a visszhangra
Gerő András: Móricka
P Á R A T L A N
Bakos András: MELLTREND
Nagi: TELJESÍTMÉNY
Fábri Ferenc: ÚJ REZSIMASZLAG
-hg-: INDIKÁTOR
H. Áth Izsák: ADATVÉDELEM
Ladányi András: SZER
Dobozi István: YOU’RE FIRED
Szilasi György: TEVE, TŰ
(celebrálta Nyerges András): HETI TEXTUS
Szikszai Károly: BRIGÁDNAPLÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.