Szerző: ÁCS DÁNIEL
2019.09.07.
Az úgynevezett „fekete vonat” a Kádár-korban heti rendszerességgel szerepelt a bűnügyi hírekben. A Budapest–Szolnok–Debrecen–Nyíregyháza vonalon közlekedő járat péntekenként tömegesen szállította haza a Budapesten, Csepelen, a Gázgyárban vagy éppen a metrónál, nagyobb építkezéseken dolgozó munkásokat Kelet-Magyarországra, Szabolcsba. A 6-10 órás vonatút, a zsúfoltság, a szegénység, a fáradtság és a nagy mennyiségű alkohol állandó konfliktusokat és közbiztonsági problémákat okozott.
Schiffer riportfilmjében a feket vonat néhány utasának életébe ad betekintést. Sokan közülük már évtizedek óta ingáztak, idejük nagyrészét a családjuktól távol töltötték, és többnyire kemény fizikai munkát végeztek nyomorúságosan kevés pénzért. A megszólalók azt mesélték, hogy körülbelül 1000 forintot kaptak havonta, plusz a családi pótlék, de ebből csak a vonatjegyre elment havi 400 forint, ha a családfő minden hétvégén haza akart látogatni. Már pedig haza kellett menni, mert otthon a legtöbbjüket 6-10 gyerek várta, akiket hétköznap egyedül neveltek az asszonyok. Már ahol élt még a feleség. Megszólal olyan munkás is, akinek 13 éves lánya nevelte, etette, iskolázta a 7 kisebb testvért.
“Csak udvarolni járunk haza a családhoz”.
Így viccelődött az egyik riportalany. De abból a hazajárásból sem volt mindig köszönet. Sokan már a hosszú úton leitták magukat, másoknak érkezés után az első útja a kocsmába vezetett, és vasárnapig csak aludni mentek haza a családhoz, akiknek így a pénzből se, a családfőből se nagyon jutott...
Schiffer riportfilmjében a feket vonat néhány utasának életébe ad betekintést. Sokan közülük már évtizedek óta ingáztak, idejük nagyrészét a családjuktól távol töltötték, és többnyire kemény fizikai munkát végeztek nyomorúságosan kevés pénzért. A megszólalók azt mesélték, hogy körülbelül 1000 forintot kaptak havonta, plusz a családi pótlék, de ebből csak a vonatjegyre elment havi 400 forint, ha a családfő minden hétvégén haza akart látogatni. Már pedig haza kellett menni, mert otthon a legtöbbjüket 6-10 gyerek várta, akiket hétköznap egyedül neveltek az asszonyok. Már ahol élt még a feleség. Megszólal olyan munkás is, akinek 13 éves lánya nevelte, etette, iskolázta a 7 kisebb testvért.
“Csak udvarolni járunk haza a családhoz”.
Így viccelődött az egyik riportalany. De abból a hazajárásból sem volt mindig köszönet. Sokan már a hosszú úton leitták magukat, másoknak érkezés után az első útja a kocsmába vezetett, és vasárnapig csak aludni mentek haza a családhoz, akiknek így a pénzből se, a családfőből se nagyon jutott...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.