Szerző: KÁRPÁTI JÁNOS / KLUBRÁDIÓ
2019.09.25.
A Der Spiegel című német hírmagazin „Magyarország miniszterelnöke, Orbán, a Viktátor” címmel közöl terjedelmes portrét. A bevezető szöveg kiemeli, hogy harminc évvel a fordulat után Orbán mindennél radikálisabban jobbra tolta az országot, az egykori ifjú lázadó olyan autokratává vált, aki nincs tekintettel senki másra.
Der Spiegel úgy folytatja portrécikkét Orbán Viktor miniszterelnökről: Budapest a lábai előtt hever. Január óta ott van a székhelye, fenn a budai várban, ahol a középkorban a királyokat koronázták – írja a Spiegel, megjegyezve. hogy a karmeliták egykori kolostorát mintegy 65 millió eurós költséggel alakították át hivatali központtá. Orbán 1989-ben még lázadó fiatal liberálisok vezetőjeként lépett fel azért, hogy elkergessék a hatalomból a kommunistákat. Három évtizeddel később ő és övéi mindenki számára láthatóan igen magasra jutottak. Ha jobbra tekint rezidenciája balkonjáról, a Sándor-palotát látja, ahol követője, Áder János székel, hét esztendeje államelnökként. Ha átpillant a pesti oldalra, a parlamentet látja, ahol a nyolcvanas évekbeli diáktársa, Kövér László a házelnök. A német magazin felsorolása szerint az Országos Bírói Tanács épületében pedig a bírák legfőbb vezetője, annak a Szájer Józsefnek a felesége rendezte be székhelyét, aki Orbán old boys hálózatának negyedik tagjaként az új alkotmányért felelt.
Uralmát évtizedek alatt összekovácsolt hatalmi kör biztosítja, olyan hermetikus hálózat, amilyen a nyersanyagokban gazdag kleptokráciákban, illetve maffiacsaládokban figyelhető meg. A kormányfőhöz való lojalitás nélkül semmi sem lehetséges 2019-ben a Magyarország nevű EU-tagállamban – írja a Der Spiegel.
A cikk megszólaltatja többek között Iványi Gábort. A metodista lelkész szerint 1993-ban az ifjú politikus még egészen más ember volt. Iványi úgy látja, és ezt zavarba ejtőnek találja, hogy Orbán az Európai Unió és az Európai Néppárt szeme láttára zavartalanul szélhámoskodik.
A Spiegel szerzője kitér arra, hogy a kormánypárt politikai túlélőművészei rendelkeznek azzal a képességgel, hogy a választók elvárásait összhangba hozzák saját egyéni érdekeikkel. Idézi Debreceni József történészt, aki szerint Orbánnál szimbiózisban él együtt a hatalom és a pénz iránti vágy. Debreceni szerint ijesztő, hogy mennyire tanácstalanok az Európai Unió politikusai a magyar kormányfőt illetően.
Fodor Gábor, aki egykor Orbán legszorosabb baráti köréhez tartozott, úgy fogalmaz, hogy Magyarország, amely a keleti blokkban a legvidámabb barakk volt, majd a kilencvenes években, sőt, egy ideig még az ezredforduló után is az egykori kommunista országok között élenjárónak számított, ma már ha nem is mondható diktatúrának, egyre inkább megszilárduló autokrácia.
A Fidesz harminc évvel ezelőtti ötösfogatából Fodor az egyetlen, aki most nem visel semmilyen hivatalt, mint magáról mondja, azért, mert ő megmaradt liberálisnak.
Orbán Viktor 1993-ra tehető irányváltásának, megváltozásának az okait boncolgatva, Fodor az egyik tényezőt abban véli felfedezni, hogy a vidékről érkezett Orbán Budapesten úgy érezte, nem igazán fogadta őt be az urbánus, baloldali liberális, részben zsidó értelmiségi kör.
A cikk megemlíti, hogy Orbán Jarosław Kaczyńskival, Lengyelország erős emberével együtt már 2016-ban a nyilvánosság elé állt úgymond kulturális ellenforradalmi tervével, azzal, hogy szembe kell szállni az európai elitek törekvéseivel, azzal, hogy kioltsák a lengyelek, csehek magyarok identitását, és hogy a kereszténységet összeegyeztethetetlennek minősíték a modernséggel.
Azt a kérdést, hogy az ellenfelei által Viktátornak is nevezett Orbán miért számíthat ma is oly sok magyar támogatására, a Spiegel szerzője Lendvai Pál Bécsben élő szakértőnek is feltetette. A válasz szerint részben azért, mert a politikai vetélytársak, mindenekelőtt a baloldaliak csődöt mondtak. Sok választó fél a gazdasági lecsúszástól is, és az irányvonalhoz hűséges polgármesterek vidéken sok közmunkalehetőség fölött rendelkeznek. Talán a legfontosabb tényező azonban, ami hatalmon tartja Orbánt, az a tehetsége, hogy honfitársaihoz szólva az érzelmi klaviatúrán mindig rátalál a megfelelő billentyűre.
A Der Spiegel szerzője felteszi a kérdést, vajon Magyarország annak a példázata-e, hogy le lehet számolni a szabadság és az igazságosság álmaival, amely álmok milliókat hívtak az utcára 1989-ben a vasfüggönytől keletre. Orbán szerint a dolog éppen ellenkezőleg áll. Mint július végén Tusnádfürdőn kifejtette, a harminc évvel ezelőtti fordulat csak az előzetes műsor volt a „nagyfilm” előtt. Akkor megtörtént a liberális rendszerváltás, az elkövetkező másfél évtized során pedig a második, döntő jelentőségű rendszerváltást kell véghezvinni, a nemzet védelmében, fel kell lépni a liberális korszellem és a liberális internacionalizms ellen – ismerteti Orbán Viktor nézeteit a liberálisként számon tartott Der Spiegel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.