Szerző: VÁNCSA ISTVÁN
2019.09.20.
Utcafórumot szervezett múlt hét péntekre a Kontúr Közhasznú Egyesület (KKE) azoknak a Hős utcai lakosoknak, akik rövidesen nemcsak fórumozni fognak a közterületen, hanem ott fognak lakni is. A KKE fiatal szociális munkásokból, szociológusokból, pszichológusokból, jogászokból álló civil szervezet (NGO), s mint ilyen, legkeresztényibb kormányzatunk halálos ellensége, viszont korábban ártalmatlannak mutatkozott. Tagjai eleinte a Hős utcai gyerekek számára szerveztek szabadidős programokat, sportfoglalkozásokat, sőt többnapos nyári alkotótáborokat is, efölött az önkormányzat még hajlandó volt szemet hunyni. Amikor azonban olyasmibe ütötték az orrukat, amihez semmi közük, vagyis lakhatási problémák tárgyában fontoskodtak, akkor a cérna elszakadt. A KKE egyszer csak az utcán találta magát, hivatali helyiségét ugyanis az önkormányzattól bérelte, szerződését pedig felmondták. Nyilván nem gonoszságból, hanem azért, hogy ha már evvel foglalkozik, tapasztalja is meg, milyen az élet a híd alatt.
Maguk a Hős utcai lakástulajdonosok ezt még nem tudják, ám ami késik, nem múlik. Mindenesetre már most is avval a tudattal kelnek reggelenként, hogy nyugovóra térni talán egészen máshol fognak. Pezsdítően izgalmas lehet így élni, kivált hetven-nyolcvan között, amikor az ember hajlik arra, hogy szellemileg és fizikailag egyaránt eltunyuljon. Az érintetteknek igazából hálásnak kéne lenniük, ám ők mégse. Arról beszélnek, hogy Kőbánya ennek a helyzetnek a megoldására az államtól több mint kétmilliárdot kapott, az pedig könnyen kimutatható, hogy ennyi pénzből egy-egy tulajdonosra több esik. Másfelől pedig a drogosokat és a bűnözőket, akik miatt a két blokkot szanálni kell, az önkormányzat költöztette ide, talán nem véletlenül, hanem pont azért, hogy a területet mélyen a reális ár alatt játszhassa át valakinek. Az ember olykor képzelődik, pláne, amikor benne van a pakliban, hogy másnap reggel már nem a saját mellékhelyiségében, hanem egy kapu alatt fog könnyíteni önmagán, az aluljárók védelmében történő hajléktalankodás fényűzéséről pedig jobb, ha nem is ábrándozik. Részint, mert az eleve tilos, részint és mindenekelőtt pedig, mert az aluljárók elektromos rácsokkal lesznek lezárva éjszakánként, hogy a hajléktalan le ne mehessen, hanem fagyjon meg inkább odafent, ha úgy látja jónak. Egyébiránt az elektromos rácsnak nem az a lényege, hogy belevezetnek pár száz voltot, noha éppenséggel azt is megtehetnék, hanem hogy villanymotorokkal működtetik. Este zár, reggel kinyit, vagy ahogy épp sikerül.
Szellemdús ötlet, persze a megoldást országonként máshol és máshol keresik. Vegyük például Helsinkit, persze csak óvatosan, hiszen Finnország köztudottan szörnyű hely, ahol sérül az igazságszolgáltatás függetlenségének az elve, ahol nincs független alkotmányos jogrendszer, és ahol súlyos veszélyben a médiapluralizmus. Mindezt gazdánk tanítja, tehát így igaz. Viszont Helsinkiben ötven éve még százak vagy ezrek aludtak az utcán, most viszont senki. Ezt az egy dolgot megoldották, mégpedig oly rafinált módon, hogy magunktól sohase volnánk képesek rájönni. Minden hajléktalan kapott egy stabil, állandó helyet, ahol aludhat. Nem ágyat a hajléktalanszállón, hanem egy lyukat, ahol nem fagy meg, ahol tisztálkodhat, és ami csak az övé.
Bécs, ahogy azt Lázár Jánostól tudjuk, Helsinkinél is borzalmasabb város, viszont ott szociális lakásokat építenek évi hatszázmillió euróból. Két kézilabdacsarnok ára. Nincsenek hajléktalanok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.