2019. szeptember 25., szerda

DE LIBERTATE CHRISTIANA

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: VÁNCSA ISTVÁN
2019.09.20. 


Utcafórumot szervezett múlt hét péntekre a Kontúr Közhasznú Egyesü­let (KKE) azoknak a Hős utcai lakosoknak, akik rövidesen nemcsak fó­rumozni fognak a közterületen, hanem ott fognak lakni is. A KKE fiatal szociális munkásokból, szociológusokból, pszichológusokból, jogászok­ból álló civil szervezet (NGO), s mint ilyen, legkeresztényibb kormány­zatunk halálos ellensége, viszont korábban ártalmatlannak mutatko­zott. Tagjai eleinte a Hős utcai gyerekek számára szerveztek szabad­idős programokat, sportfoglalkozásokat, sőt többnapos nyári alkotótá­borokat is, efölött az önkormányzat még hajlandó volt szemet hunyni. Amikor azonban olyasmibe ütötték az orrukat, amihez semmi közük, vagyis lakhatási problémák tárgyában fontoskodtak, akkor a cérna el­szakadt. A KKE egyszer csak az utcán találta magát, hivatali helyiségét ugyanis az önkormányzattól bérelte, szerződését pedig felmondták. Nyilván nem gonoszságból, hanem azért, hogy ha már evvel foglalko­zik, tapasztalja is meg, milyen az élet a híd alatt.

Maguk a Hős utcai lakástulajdonosok ezt még nem tudják, ám ami késik, nem múlik. Mindenesetre már most is avval a tudattal kel­nek reggelenként, hogy nyugovóra térni talán egészen máshol fognak. Pezsdítően izgalmas lehet így élni, kivált hetven-nyolcvan között, ami­kor az ember hajlik arra, hogy szellemileg és fizikailag egyaránt eltu­nyuljon. Az érintetteknek igazából hálásnak kéne lenniük, ám ők mégse. Arról beszélnek, hogy Kőbánya ennek a helyzetnek a megoldá­sára az államtól több mint kétmilliárdot kapott, az pedig könnyen ki­mutatható, hogy ennyi pénz­ből egy-egy tulajdonosra több esik. Másfe­lől pedig a drogosokat és a bűnözőket, akik miatt a két blokkot szanál­ni kell, az önkormányzat köl­töztette ide, talán nem véletlenül, hanem pont azért, hogy a terüle­tet mélyen a reális ár alatt játszhassa át vala­kinek. Az ember olykor képzelődik, pláne, amikor benne van a pakliban, hogy másnap reggel már nem a saját mellékhelyiségében, hanem egy kapu alatt fog kön­nyíteni önmagán, az aluljárók védelmé­ben történő hajléktalankodás fényűzéséről pedig jobb, ha nem is áb­rándozik. Ré­szint, mert az eleve tilos, részint és mindenekelőtt pedig, mert az alul­járók elektromos rá­csokkal lesznek lezárva éjszakánként, hogy a haj­léktalan le ne mehes­sen, hanem fagyjon meg inkább oda­fent, ha úgy látja jónak. Egyéb­iránt az elektromos rácsnak nem az a lényege, hogy belevezetnek pár száz voltot, noha éppenséggel azt is megtehetnék, hanem hogy vil­lanym­oto­rokkal működtetik. Este zár, reggel kinyit, vagy ahogy épp sikerül.

Szellemdús ötlet, persze a megoldást országonként máshol és máshol keresik. Vegyük például Helsinkit, persze csak óvatosan, hiszen Finnország köztudottan szörnyű hely, ahol sérül az igazságszolgáltatás függetlenségének az elve, ahol nincs független alkotmányos jogrend­szer, és ahol súlyos veszélyben a médiapluralizmus. Mindezt gazdánk tanítja, tehát így igaz. Viszont Helsinkiben ötven éve még százak vagy ezrek aludtak az utcán, most viszont senki. Ezt az egy dolgot megol­dották, mégpedig oly rafinált módon, hogy magunktól sohase volnánk képesek rájönni. Minden hajléktalan kapott egy stabil, állandó helyet, ahol aludhat. Nem ágyat a hajléktalanszállón, hanem egy lyukat, ahol nem fagy meg, ahol tisztálkodhat, és ami csak az övé.

Bécs, ahogy azt Lázár Jánostól tudjuk, Helsinkinél is borzalma­sabb város, viszont ott szociális lakásokat építenek évi hatszázmillió euróból. Két kézilabdacsarnok ára. Nincsenek hajléktalanok...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.