Szerző: VINCZE MIKLÓS
2019.09.04.
A Nyugat-Európában népszerű sorházbeépítések szellemét Magyarországon is alkalmazó telep építésének egy haláleset és a második világháború vetett véget.
A zajos Hungária körút mögött, a Városliget felé nyújtózó csendes utcák fekvésüket tekintve a város szerves részei, hiszen annak egyik ütőere mellett húzódnak, meglepő módon kiesnek a legtöbb városi felfedező látómezejéből.
Óriási hiba ez, hiszen a tágabb értelemben vett környék olyan meglepetéseket rejt, mint az észak-koreai főváros, Phenjan operaházának és zeneakadémiájának otthonát is megálmodó Zöldy Emil (1913-1982) óratornyos szocreál óriása, a főváros legnagyobb épületdíszei, az igazi Meseautót látott villa, a Zichy Géza utca romantikus vára, vagy épp a két világháború közti modernizmus elfeledett minilakótelepe.
A város történetét ismerők most jó eséllyel összehúzzák a szemöldöküket, arra gondolva, hogy a Bauhaus elveit szem előtt tartó lakótelepet nem Zuglóban, hanem a budai oldalon, a Napraforgó utcában kell keresnünk, de kivételesen most nem arra, hanem
a Gizella út és az 1872-ben külső nagykörút néven megfogalmazódott, a századfordulóra a pesti oldalon már jórészt megvalósult Hungária körgyűrű közt megbújó Cserei közre gondolunk.
Az előző évszázad jórészt földszintes házai, illetve a két világháború közti bérpaloták árnyékában megvalósult projekt a Nagy-Britanniában gyakori iker- és sorházépítési hullámot próbálta meg elhozni a magyar főváros egy máig csendes szegletébe, a világtörténelem hullámai azonban még elsodorták, mielőtt elérte volna a teljes nagyságát...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.